Olvasom napi szinten, a Topler Zoltán és "filmjével" kapcsolatos üzeneteket. Viszont ezzel kapcsolatban napok óta foglalkoztat egy dolog. Még pedig az, hogy itt nem csupán T. Z. felelősségéről van szó, hanem egy egész szakmáéról, mégpedig a filmes szakmáéról.

Miért gondolom így?

Néhány elhangzott nyilatkozatból (többek közt):

"Vihar egy pohár vízben" - minősítette a film és a macska megölése iránti médiaérdeklődést Hartai, aki szerint ennél sokkal fontosabb filmes ügyekről, a magyar filmművészet megújulásáról kéne inkább beszélnie a sajtónak. Ez Hartai László, operatőr és rendező, az ELTE BTK filmelmélet szakának tanárától hangzott el.

"Állathalál a trend" - Egyik blogban, fórumban nem emlékszem hol, volt egy nagyon találó kérdés valaki részéről: "Ezek után már egy ember haláltusájának megörökítése és filmmé alakítása jön?" És valóban, gondoljunk bele, ha ennyire nem szent egyeseknek az élet, miért ne?! Nekem akkor is elég nehezen elfogadható és feldolgozható lett volna, hogy ha trükkfelvétellel készül. (Talán a régmúlt szomorú eseményei miatt reagálok érzékenyebben. Súlyos beteg macskám a szemem láttára fulladt meg két éve az éjszaka közepén, nem tudtam újraéleszteni. Ha valaki akkor én tudom, hogy micsoda kín így meghalni.)

"A kísérleti- és kisjátékfilmeket értékelő zsűribeszélgetésen ugyanis téma volt a film, és a rendező be is vallotta, hogy elpusztult az állat. A betegségről és az elaltatásról szóló védekezés is ezen a beszélgetésen hangzott el."

Tehát itt nemcsak T. Z. bűnös, hanem a díjat átadók is. Mivel a cikket álnéven írták, így erre alapozva vélhetően nehézkes lenne, az ő felelelősségre vonatásuk. De én úgy gondolom, hogy a filmes szakmára is nyomást kellene gyakorolni, hogy határok közé szoríthassuk a "művészi megnyilvánulást/ábrázolást. Művészi önkifejezés ide vagy oda, ilyen szintű naturalisztikus ábrázolásnak nincs helye filmvásznon.