Én a Nice zenéjét még a nyolcvanas években ismertem, szerettem meg. Videó, színpadi munka számomra akkor nem létezett, csak LP-n, kazettán hallottam a ZENÉT. Számomra a csúcs tőle a Patetikus Szimfónia stúdióváltozata, meg a Hang On To A Dream '69-es Fillmore East koncertváltozata. Ehhez képest nekem az ELP öreges leépülés :-)

De valóban, szinte mindenkinek a fiatalkori, 20-as évek adják a legnagyobb csúcsot.

Jon Lord 1967-69, Jimmy Smith Blue Note korszaka, Jimmy McGriff Sue korszaka, Joey DF '99-es Incredible lemeze.

Szóval huszonévesek előre, MOST kell megalapoznotok a jövőt!!!!

(én 43-mal lassan temethetem magam :-)