Egyetérteni én is egyetértek, a bibi csak az, hogy habár ezek lennének egy kvázi-normális életnek az attribútumai, gyakorlatilag mégsem tőlünk függ a meglétük.

- Rend? Függhet tőlünk is.

- Tökéletes test? Nem függ tőlünk, adottság. Töredékesen áll módunkban változtatni a külső adottságainkon.

- Egészség? Lásd fent.

- Harmónia? Lehet rá törekedni. Van, aki el is tudja érni. De miután a harmóniára való készség is "hozott" (mentálisan), így ennél a pontnál is szkeptikus vagyok.

- Szép, kedves barátnő? Haha, erről regényeket lehetne írni. Maradjunk annyiban - minimálisan sem tőlünk függ. A Sors kegye, ha megadatik, és a Sors az, amely által el is veszít(het)jük. Akármikor.

- Becsületes barátok? Nagyvonalú leszek: még itt van a legtöbb esélyünk. Becsületes barátot találni (még ha csak néhányat is!) közel sem olyan lehetetlen, mint amennyire annak tűnik. Nem minden ember ab ovo romlott, a becsületesség - bár kihalóban lévő erény - határozottan jelen van.

Mindebből az következik, hogy ha az ember egy minden egyéni allűrtől mentes, "normális" életre vágyik, annak elérése sem rajta múlik, hanem rajta kívülálló körülményeken. Ezzel kell szembenézni. És ha nem adatik meg egy emberhez méltó élet, akkor fel lehet tenni a kérdést: érdemes-e emberhez méltatlanul, napi szinten átélt zsigeri boldogtalansággal küszködve "vegetálni", vagy venni egy nagy levegőt és inkább méltó módon kilépni? Papíron egyértelmű a válasz. A gyakorlat már nehezebb...