azért a teljes igazság kedvéért ide másolom a szöveget, ez áll Toepler honlapjának első oldalán. amennyiben ez igaz (és miért ne lenne az), én a Művész Urat nem ítélem el, sőt egyetértek vele és kiváncsian várom a filmjét (remélem látható lesz valahol, legalább TV-ben).

 

mindezt olvasva, eszembe jutott Hermenn Nitsch, osztrák képzőművész, aki hasonló módon provokálja az embereket, Mo-on is volt anno kiállítása, természetesen az ő munkáit is mindenhol botrány kíséri.

 

ami ebben a topikban folyik sokak részéről (az elvakult gyűlölködésre gondolok), szerintem sokkal kártékonyabb és elkeserítőbb, mint maga a téma. talán nem ártana utánajárni az igazságnak és az alapján ítélkezni.

 

Kedves Gonda Lajos, Csapóné Györgyi, Siegfried, 111 111, balazsfoto, Németh Miklós Barnabás, Popescu Róbert, Teuerling Renáta, Dobos 'Pálos' Attila, halottember halottember, Fábry József, Man Drill, Jászberényi Lehel, Frikker Istvan, Király Tigris, Varga Kálmán, Kasza Tibor, Anno Nim, Szakács Bettina, Lőrincz Gábor, Fehér Andrea, G K és mindazok, akik írtak nekem...

Az Álszent c. film provokáció, semmi egyéb. Azt reméltem, nem csak azok ébrednek fel, akik szeretik az állatokat, hanem azok is, akik nem találják az Istent. Amikor a 38. Filmszemle nevezési lapját írtam, több barátom is figyelmeztetett, ebből botrány lesz. Azt mondtam nekik, szeretem a botrányt, mert a botrány ébren tart.

A fenti levélírók közül sokan kérdezték, művésznek tartom-e magam. Mi a művészet? Ha mindazok művészek, akiket ma művészeknek kiáltanak ki, azt mondom, nem vagyok művész. Nem érdekel a szépség maga, ha a sötétség titok marad.

A film egyik jelenetében elpusztul egy ártatlan élőlény. Amikor ezt a filmet készítettem, nem gondoltam arra, hogy ilyen eszközzel éljek. Véletlen hozta, hogy így történt. Nem én fojtottam meg a kiscicát, de amikor egy kollégám megmutatta a képet, azt mondtam, ennek a felvételnek ebben a filmben szerepelnie kell. Megkérdeztem, honnan a felvétel. Azt a választ kaptam, hogy egy beteg, életképtelen állatot fojtottak vízbe. Hazánkban számos kiskutya és macska így pusztul el, amikor a vidéki házak tornácán megszületnek. Dacára, hogy nem életképtelenek.

Filmjeimet nem eredeti hanggal készítem. Filmjeimnek érthetetlen nyelve van. A feliratok közlik, hogy a szereplők mit mondanak. Először a képek születnek meg, később az, hogy ezek a képek mit jelentenek. Amikor beemeltem a kiscica agóniáját a jelenetbe, még én sem tudtam, hogy ennek milyen szerepe van. Azt tudtam csak, hogy egy ilyen tragédiának szakrális tartalma lesz, és az is lett. A filmben a jelenet egy álom. A szekta vezér találkozik Istennel és elkéri tőle azt, ami az Istennek a legszentebb, majd kivégzi azt. A botrányos kép azt a vallásos szimbólumot idézi fel, amikor a Bárányt feláldozzák a bűnért.

Soha nem öltem állatot, és nem is ölök a jövőben sem. De nem vagyok álszent, tudom, hogy cipőm és ruhám állatbőrből készült, mint ahogy eledelem is. Elítélem azokat, akik érző lényeket kínoznak, de nem ítélem el azt az operatőrt, aki egy ilyen eseményt megörökít.

Arra a kérdésükre, hogy zsidó vagyok-e, a válaszom, legjobb tudomásom szerint nem.

Arra a kérdésükre, hogy homoszexuális, vagy pedofil vagyok-e, biztos válaszom, hogy nem.

Végezetül arra kérem önöket, hogy amennyiben továbbra is gyűlöletet éreznek irántam, és meg akarnak ölni, azt velem közöljék, családtagjaimat ne üldözzék.

Toepler Zoltán