Csak azt tudnám, hogy miből vontad le a következtetést.

Ennek ellenére, megpróbálok a premisszákat nélkülöző állításaidra válaszolni:

1. Én egy olyan állítást próbáltam cáfolni, mely szerint azért nem kell törődni az ly-nal, mert újonnan keletkező szavakban senkinek nem jut eszébe használni. Szerintem ez nincs így. Ennyit akartam mondani, a többit belekombináltad.

2. A francia és a magyar helyesírás elvileg alapvetően különbözik. Ezért a hasonlat semmit nem ér. Nem igazán ismerem a francia helyesírás elveit, azonban alig hiszem, hogy ott a hagyományos elv a harmadik helyen lenne, mint nálunk. A magyar helyesírásban a hagyományos elv "jobb híján" hat, egyes rosszmájúaK akkor veszik elő, amikor a kialakult írásgyakorlatot adott esetben nem tudják a másik két elvből levezetni. (Az más kérdés, hogy nekem egyre inkább az a nézetem, hogy a magyar helyesírás  is inkább hagyományos, és a másik két elvet akkor veszik elő, amikor a hagyomány nem eléggé következetes.)

Az sem teljesen világos, miért a franciával példálózol, miért nem egy olyan nyelvvel, amelynek a helyesírása elvileg közelebb áll a magyaréhoz. Azt hiszem, ilyen nyelv több is van, mint az olyan afonetikus helyesírás, mint a francia és az angol. Azért nem akarok példálózni, mert e tekintetben igazán az oroszt ismerem.