Ezt csak bemagyarázod magadnak. Egyébként se a nyelveddel kontrollálj, hanem a füleddel. Nem az számít, hogy te mit mondasz, hanem az, hogy más mit hall. Nem igazán különös, hogy tudsz ejteni egy erősen palatalizált l-t. Amikor fonetikát tanultunk, valamennyien tudtunk mindenféle olyan hangot ejteni, amelyek nem tartoztak a kompetenciánkhoz, de képesek voltunk a beszélőszerveinket előírásosan használni. Kedvenc példám a bilabiális spiráns, ami, ugyebár a magyarban nincs - bezzeg a lengyelben. Ment a gutturális vagy uvuláris r is. Azonban, ha ilyetmondtunk, pl. gyerekenek, az első helyén a gyerekek v-t ondtak vissza, a másodikén r-t, és Arisztidet emlegették.