Egyesek szerint egy kismacska vízbe fojtásán felháborodni álszentség. Én és a családom nyugodtan lehetünk álszentek.

Beteszek két képet.

1. kép: Tappancs a megtalálásának napján, 2004. november 6-án. Kb. két hónapos lehetett, felmászott az ablakunk előtt álló fára, de le már nem tudott jönni. Az unokaöcsém -- ő tartja a képen -- látta meg. A hasa lógott a rengeteg féregtől, és persze tele volt bolhával. Most tőlem két méterre alszik a nagyszobában. Szabályos állatorvosi kiskönyve van, az ivartalanítást is elvégeztettük.

2. kép: Mirci pár hetesen, 2005. július 12-én, egy lépésre a haláltól. Három napon át zuhogott az eső, ő fedél nélkül bujkált a bokrok között. Haldoklott már, véreset pisilt, küszködve vette a levegőt, nem evett, és alig tudott járni. És persze ő is tele volt féreggel. Naponta vittük injekcióra két hétig, több mint húszezret fizettünk érte, de megérte. Miután talpra állt, továbbadtuk az öcséméknek, nekünk elég két macska. (Maszatot, az első cicánkat nem találtuk, hanem kaptuk.)