Nos, én meg 57 éves vagyok - az adataim között is láthatod.

Van egy kutyám, akit egy hónapja hoztunk ki az Illatos útról.
Egy aranyos, de jókora snaci-német juhász keverék. Nomost ha kissé belelendül, bizony játékból, de nagyokat harap, fellök és mindenféle vészhelyzet áll elő, ha elránt.
Jó nagyot kiabáltam rá, meg rácsaptam, ettől még jobban bevadult.
Viszont amikor szépen szóltam vele, kezesbárány lett.
Rossz előélete lehetett, talán sosem kapott jószót.

Az embernél is igy lehet.
Aki nem kapott jó szót, akivel sosem voltak nagylelkűek, aki elitta, eldrogozta az eszét, azt te agyonverheted, életfogytiglanra lecsukhatod, nem fog ettől változni.
Én hiszek a nevelés erejében - mert a józan észnek és a szeretetnek mindent oldania kell.
Hogy nálunk nem célravezető a nevelés? Valószinűleg nem, mert nem hivatásosok végzik, hanem "szakemberek".

De ismétlem, ha mindenkit lincselnek, lecsuknak, kivégeznek, aki vétett - hányan lehetnének szerinted szabadlábon?

Létezik lelkiismeret, csak ébresztgetni kell.
És egy olyanvalaki, aki valóban ráébredt tettére és valóban megbánta, sokkal inkább biztonság a környezetére, mint akik lecsuknak pár évre és aztán szabadulva még rosszabb lesz, mint előtte.

És ez nem mese - gondolj arra, hogy biztos volt amit te is rosszul tettél és tényleg megbántad. Más is lehet így.
Csak segítség kell hozzá.
Hogyan?
A környezetedben ha meglátod a rosszat és segítesz bosszu helyett, talán mákszemnyit már tettél.
És ez sokkal, de sokkal több, mint a pofon, a börtön és a durvaság.

Utópira mindez?
Meglehet, de eddig a rosszól még soha senkit nem akadályoztott meg sem a börtön, sem a halálos ítélet, sem a bosszu.
Akkor is volt gyilkosság, mikor volt halálos ítélet és akkor is lopnak, ha börtön jár érte.
A lelkiismeretet kell ébresztgetni -- ez az egyetlen valós korlát minden rossztól.
Minden más utólagos következmény, ez az egyetlen, ami megelőzi a bajt.