Az éremnek 2 oldala van. Az egyik a felháborodók álszentsége, az olyanok álszentsége, akik valóban végignézik egy egér felgyújtását, egy kutya vasrúddal verését, talán részt is vesznek benne, esetleg csak olyan apróságokat követnek el, hogy kirakják a szerencsétlen nyulat a tűző napra, nem adnak inni a kutyának, macskának egy hétig stb., de persze most megy a cirkusz, hogy itt a mocskos zsidónak a telefonszáma, meg a lakcíme, mindenki menjen oda, és rúgjon bele egyet... őszintén szólva felháborító, remélem, azért a tiltakozó többség nem ilyen.

A másik oldala pedig amit mondotok. Van egy elmebetegnek titulálható rendező, néhány hozzá hasonló díjazó, aki mindezt gyomorral, szó nélkül hagyta megtörténni. Az ilyeneknek semmi keresnivalójuk nincs a börtöncella külső oldalán szerintem, amíg teljes megbánást nem éreznek ott legbelül, és rájönnek, hogy egy állatot nem lehet eszközként, vallási szereptárgyként kínozni, megölni, pláne olyat, ami nem tud se védekezni, ártatlanul várja a jót a gyilkosaitól.

Ritka undorító egy történet, sok-sok bűnössel. :-((