"Hogyne lehetne. Meg lehet érteni minden emberi érzést."
"Elárulnád, hogyan?"
"Értelemmel."

Konkrét példára gondoltam. (Mondj egy példát valamire, amit átéltél, megértettél, és át tudod nekem úgy adni, hogy a megértésem azonos legyen a tiéddel, és ezzel gyakorlatilag átélhetem élmény nélkül azt amit te.)
Bárminek a megértése sosem lesz azonos az élménnyel. Az két külön "dimenzió".

"olyan dolgokat, amelyek a boldogsághoz vezet(het)nek"
Akkor azok a dolgok boldogságot okoznak nem?"

Nem. Először is feltételes módba raktam, mert egyáltalán nem biztos. Másodszor a boldogság felé CSAK vezet(het), de nem azonos azzal.

"Mi "töltünk meg" mindent"
Mi is ürítünk ki mindent."

De az ürítés legvégső pontja után már van egy határ, ami után már nem tudunk tovább üríteni. Ilyenkor az a "csupasz" valami az, ami mindenen túlmutat.

"Ne pont ez az amit megint üres beszédnek tartok. Arra hivatott, hogy a bölcsesség látszatával semmit se mondjon."

A bölcsesség hallgat. A nem bölcsesség beszél - ahogy én is most, és eddig is.
Magyarázatot mindig gyártunk mindenhez - ami valamilyen aspektusból igaz lesz, de ettől a magyarázattól, "ok teremtésétől" nem lesz a virág virágabb, lényegileg nem változik semmi.

"a mester saját magáról beszélt, hiszen ő nem tudott semmit mondani róla, de a tanítványokra hárította a tudatlanságot."

Attól hogy valaki átéli azt, amiről NEM LEHET beszélni, és nem is próbál meg beszélni róla, mivel nem lehet, attól hogy erre felhívja a figyelmét valakinek, miért lenne tudatlan?
Azt hittem világos, hogy EZT csak az TUDJA, aki ÁTÉLTE azt amiről nem lehet beszélni. Mivel a szavakon és értelmen túli dologról van szó, és ezt meg is élte, teljes nyugalommal felhívhatja bárki figyelmét arra, hogy mindennemű elmélkedés, megértésre való törekvés, erőlködés, bármilyen út-nak a követése KÖZVETLENÜL SOSEM vezet el a célhoz.
És ha olyan valaki mondja aki nem élte meg, semmivel sem tudatlanabb vagy okosabb mint azok, akik szintén nem élték meg, akkor sem, ha esetleg a fentieket ki is mondja/vitatkozik róla, bármi.

"Rosszul tudja. Istent meg lehet érteni, az ember értetlenségéből származó dolgok a nem érthetőek."

Konkrét példával kérek erre magyarázatot. De nem eseti dolgokra, hanem globálisan, mindenestől, istenre. Baromi kíváncsi vagyok, hogyan értetted meg istent (ezzel bekeretezted, befejezted istent, megölted).

Weöres:
"Egyetlen pont sem fér el a térben. A tér csak az érzékek részére tűnik határtalannak; tulajdonképpen szűkebb mint a pont.
Ami határtalan: kiterjedéstelen; ami kiterjedéstelen, abban a végtelen nagyság és végtelen kicsinység ugyanaz.
Isten nemcsak végtelen nagy, hanem végtelen kicsiny is: nincs az a parány, melyben teljes-mivoltában benne ne rejlene.
Isten és a mindenség egyetlen ponton belül van."

"A puding ízének magyarázása azért rossz példa, mert a tapasztalatlanságot állítod szembe a tapasztalattal, viszont Isten is ugyanúgy megismerhető, mint a puding."

Sajnos nem értetted. Nem a puding ÍZÉRŐL van szó, nem vegyi folyamatokról, stb., hanem az ÉLMÉNYRŐL. Amiről ha lecsupaszítasz minden gondolatot, meghatározást, hasonlatot és metaforát, mégis marad valami, arról.

"Csak addig nem tudod megérteni Istent sem, amíg nincs tapasztalat róla. A mester ezért árulta el önmagát, hogy semmit sem tud."

Igazán rossz hírem van számodra, igazán rossz: aki istent átélte, TUDJA hogy nem lehet megérteni. Ha mégis érti, véleményem szerint biztosan nem istent élte meg.
Amit teljesen megérthetsz, AZ kiszámítható. Isten pedig nem az, pontosabban maga a teljes kiszámíthatóság, és a teljes kiszámíthatatlanság.
Ha valaki, esetleg egy mesternek kikiáltott valaki azt mondja, hogy megértette istent, nos attól elég távol fogom tartani magam.
Gyenge hasonlat, de egy férfi azt mondja, bármilyen élmény után hogy MEGÉRTETTE milyen nőnek lenni (és fordítva is), csak baromságot mondhat.

"Az igazság és hamisság nem kettősség. Mivel EGY dolgoról van szó ebben az esetben különösképpen, vagyis a VALÓSÁGRÓL, ezért az igazság és a hamisság nem kettősség."

Ismered, mikor a vakok meg akarják határozni, milyen az elefánt?
Mindegyik az igazságát mondja... és mindegyik igaz is. RÉSZBEN.

"az igazság is és a hamisság is csak EGY dologhoz viszonyul, a VALÓSÁGHOZ. A hamisság azonban a hibás viszonyulás."

És ki az, aki a "valóságot" azzá teszi? És milyen úton?