És ez a nap, is elmúlik,
mint egyszer, tőlünk a lét,
s mi keressük a porban
sosem élt, halott szerelmünk ütemét…

Nem értem, mivégre mindez ?

Nem érintettelek,
de éreztelek

Nem láttalak!

de ismertelek
Alig hallgattalak!
mégis szerettelek
nem tsókoltalak!

De szavakkal öleltelek,

szavak, szavak, „csak”szavak

Mi az, mi történik velünk ?
Te nem engedsz elfutni engem,
s én megbűvölten hagyom,

bár másutt járunk, más útakon.
Mégis sziromként érint szavad,

Mert megálmodtalak, megszerettelek,

Fény, árnyék játék a falon

vagy, aki vagy, járj az utadon.