"Ez a Te, a jónak a minden áron való meghatározási kényszere"

 

Szó sincs róla. Pont én mondom azt, hogy a jót relatíven kell meghatározni, nem pedig az ember veleszületett "jó érzései" válnak később a "jó tudásává". Te teszed meghatározottá azzal, hogy az ember veleszületett tulajdonságának állítod be, mintha a DNS-be lennének beírva.

 

"Vagy érzed azt hogy mi a "jó", vagy nem."

 

Nem lehet azzal kikerülni az általad szigorúan determinált "jó" meghatározását, hogy azért nem lehet meghatározni, mert érezni kell. Ezzel ugyanúgy vallasz egy objektíven, emberi szempontok nélkül létező jót, csak nem tudatosan, hanem érzelmi alaporól határozod meg - ami ennél fogva egyáltalán nem objekltív.

 

"Ha mást, mondjuk a kellemest mondom helyette"

 

Nem lecserélni mondtam szinoním szavakra a "jó" fogalmát, hasznos eszköznek tartom az egymás megértésére való eljutásban, ha valóban azt a célt szolgáljuk használatában. Tehát nem helyettesítésre gondoltam, hanem a relativitásának jelzésére, tehát a jót definiáló szempont párhuzamos közlésére. Tehát "miért kellemes a te szempontodból"?

 

"A jó és a rossz élmények szétválasztása elsősorban a külvilághoz való viszonyulásunkhoz nyer értelmet"

 

És mi az a külvilághoz való viszonyulás? Alkalmazkodás az "objektív jó" mintájához? Igazodás egy "objektív jónak" tekintett szabályhoz?

A jó és rossz tudása elsősorban az ember szubjektivitásának kifejezésében nyer értelmet, mégpedig  mi nekem a kellemes, mi tetszik, mi okoz bánatot vagy szenvedést.

Ennek helyes felfogása hasznos eszközzé válhat a magam megértetésében a többiek felé. Mert ha tudják mi okoz nekem örömet és bánatot, nem fognak nekem bánatot okozni, ha örömöt szerezni próbálnak.

Ha most objektív "jó és rosszból" akarsz kiindulni, akkor azok az embertől független kategóriákat határozol meg, amelyhez az embernek alkalmazkodni, igazodni kell, mivel a szubjektív, a belső létező valóságát, érzelmeit, felfogását, indulatait, vágyait nem veszi figyelembe. Nem is szabad, mivel objektív akar az elv maradni. Innentől keztdve az általad megkövetelni vágyott objektív "jó és rossz" elve az embert folyamatosan befolyásolni, irányítani, szabályozni igyekszik, az objektívnek tekintett mintákhoz alkalmazkodni és igazítani kényszeríti, amelynek következtében az ember gondolkodása, élete, érzései és vágyai az objektiven  megszabott előírtások és szabályok korlátai közé szorulnak.