Szeretnék annyit pontosítani, hogy a keskenyfilmes korszak koránt sem a szupernyolcas formátummal indult. A 20-as évek végén és a 30-as elején a normál 8 mm-es film együtt indult a 9,5 mm-essel. A szuper nyolc csak valamikor a 60-as években jelent meg a fakezű amerikaiak kedvéért napfényorsó helyett kazettában. Ezzel a húzással aztán ennél a formátumnál el is vágták a filmes trükkök zömét (visszatekerés, többszörös felvétel, úsztatás, osztott képmezős felvétel, stb.) mivel csak a lefutott filmmag volt meghajtva, visszafuttatás nem volt lehetséges, legfeljebb néhány másodpercnyi anyaggal. A méretből adódó hasznos képméret növekedéséért a keskenyebb perforáció villa okozta sérülékenységével és a játékosság elvesztésével is fizetnünk kellett.

Én azt sajnálom mind a mai napig, hogy nem a 9,5 mm-es filmméret maradt a domináns. Annak képmérete megegyezett a 16-oséval, gyönyörű filmeket láttam! Egyetlen kétségtelen hátránya az volt, hogy valódi némafilm volt, ugyanis a középen futó perforáció miatt nem volt helye a széleken sem a fény-, sem a mágneshangnak.