Pedig a "jó", az nem egy stigma amitől félni kellene mint a tűztől, hanem egy olyan gyűjtőfogalom ami az emberben jó érzetet kelt.

 

"Ne magyarázz önmagával valamit. Jó az, ami jó érzetet kelt, mégsem mondtad meg mi az ami jó érzet. Például: öröm, élvezet, siker, bőség, karrier, hatalom, királyság."

 

Nézd a jó az egy olyan egyedi fogalom, amit ha szinonim fogalmakkal próbálsz meg

helyettesíteni akkor már nem kapod vissza maradéktalanul a szó eredeti tartalmát.

Ez a Te, a jónak a minden áron való meghatározási kényszere már kezd olyan

beteges méreteket ölteni mint amikor az ateisták állandóan Istenről kérdezgetnek.

Vagy érzed azt hogy mi a "jó", vagy nem. Ha neked erről állandóan kérdezgetned kell az már mindenesetre nem sok "jót" jelent. :)

 

Ha mást, mondjuk a kellemest mondom helyette, akkor meg majd rögtön rácsapsz

hogy nem jó érzést hanem kellemeset éreztem helyette. :)

Például ha átkisérsz egy vak embert az úton, akkor azt milyen cselekedetnek

tekinted? Kitalálhatsz rá ezer jelzőt a "jó" mellőzésére, de nekem Veled ellentétben

nincsen "jó" fóbiám így ezt a jelzőt bátran alkalmazom mindenre amit úgy érzek. :)

 

 

"Amikor az evés élményéről beszéltem, látni lehet belőle, hogy maga az érzés a szempont átalakulása függvényében változik jónak vagy rossznak, ahogy megszűnik annak fontos szempontja, hogy éhes vagy."

 

Mondjuk az evést azt elsősorban magaddal cselekszed, így ennek az élménynek az

átéléséhez nincs is szükség külső közreműködőre. A jó és a rossz élmények szétválasztása elsősorban a külvilághoz való viszonyulásunkhoz nyer értelmet.