Ne is mondd. Az első két osztály még hagyján, ott csak a saját eredendő szorongásom miatt volt iszonyú a helyzet - mondjuk oldani nem nagyon próbálták -, harmadik-negyedikben viszont nekem is jutott egy Szabóné, csak az Kati. Még ma is felsírok álmomban, ha eszembe jut. Néha belegondolok, hogy ha engem, a kitűnő tanulót így ki tudott készíteni, mit érzett, akinek még a teljesítményén is lehetett fogást találni?!