Borasz :))

 

nem... nem vagyok hős, csak egy egyszerű emberke, aki el akarja tartani a családját... ezért pokoli kompromisszumokat kell kötnöm...

 

sokszor (és sok helyen) megkaptam már - ha nem tetszik, el lehet menni máshová dolgozni - elmentem... de ez a cseberből-vederbe esete Tóth Marival  a tulajokkal... írtam már itt régebben arról, hogy is működik ez...

tömören: napi 12-14 órás meló, havi 15 napon keresztül, de van ahol több ennél... bejelentés nincs, vagy minimálbérrel... táppénz nincs, fizetett szabadság az álom kategóriába tartozik (csak a ledolgozott órákat fizetgetik ki)... viszont naponta legalább kétszer lecseszik az embert, gyakran minden ok nélkül, csak azért, hogy tudd, ő a főnök... és fizetésnap gazsulálni kell neki, hogy ugyan add már ide, amiért megdolgoztam...

 

nem véletlen, hogy annyi helyen dolgoztam már... az 1/3-ától azért jöttem el, mert "elfelejtettek" kifizetni, vagy kevesebbet kaptam, mint amiben megegyeztünk... ha az a pénz mai értéken, amit mondjuk 1982 óta nem kaptam meg, most itt lenne a zsebemben, legalább egy évig nem kéne dolgoznom...

 

több helyről azért mentem, mert eladták a boltot a fejünk fölül...

este 10-kor szól a főnök - holnap nem kell jönnöd!

kérdezem én - áram, gázszünet?

feleli - nem! eladtam az éttermet!! - no comment...

 

aztán mentem, mert ajánlották, ajánlottak, hívtak... többet ígértek...

 

károsodás?... az akad... van visszér, van szemüveg... és volt 4 éve egy komoly stroke is (agyvérzés... egy hét kómával)... amiből szerencsésen felgyógyultam...

(abba is hagytam néhányszor már a szakmát, másba kezdtem, de mindig visszatérek, mert ehhez értek a legjobban)...

 

ahogy a váltótársam mondta a minap: egy szakács vagy idegroncs, vagy alkoholista lesz... ö nem akar idegroncs lenni...

megjegyzem, én nem piálok... marad a roncsi...

 

és vannak a munkakörülmények... ha érdekel, van egy pár fotó a neten a konyháról, amelyikben most dolgozom... itt: http://steev.extra.hu/steev8/steev8.html

 

és mi a napi menet?... azt meg itt olvashatod: http://pacemaker.freeblog.hu/archives/2007/02/11/2142010/

 

persze folyamatosan mindig nézem az ajánlatokat, hirdetéseket... hátha... de amíg biztosat (netalántán még jót is) nem találok, nem léphetek... felelős vagyok a családom eltartásáért... nejem gyeden, és van 3 srác itthon (a többi már felnőtt)...

 

kérdés, meddig birom tempóval... 52 éves leszek... még birom... mi lesz 5-10 év múlva?... nem tudom...

 

és sok-sok (több ezer) hozzám hasonló kolléga van az országban, hasonló körülmények között... senki nem vetheti a szemünkre, hogy: hol a hivatástudat?...