A hiányzó lényeg szerintem a hitelesség!

Az évek alatt ellenszélben felépíthető bizalmi kapcsolatok.

Kicserélődik a vendégkör.
Kicserélődik a dolgozói kollektíva.
Kicserélődik a beszállítói kör.
És persze a jogszabályi környezet.

Egzisztenciák, személyek, cégek, üzletek szaladnak lyukra. PONT. VÉGE.

Nem hogy vendéglátást, az azt megalapozó hiteles életet sem egyszerűú megalapozni itt Abszurdisztánban. De tegyük fel, hogy megvan.

Hol segíti a működést a munkaerőpiac, a szakmai intézményi háttér, a pénzintézmények konstrukciói. Hogy működjön együtt munkáltató és alkalmazott, beszállító és vevő, ha éppen meg*sza az állam. Nem kicsit, nagyon? Nem csak most, régóta. És nem lassuló, hanem gyorsuló ütemben?

Szerintem a stratéga a következő:

1. Felszánt és sóval beszór, vagy erjedést gyorsít a végső bomlásig - Azaz tudomásul vesszük, hogy a mai magyar gasztro=0 és az erre alapozott jővő=0. A mostani meghatározó személyek nem mértékadók

2. Új, hiteles, személyes minőség meghatározása - Ez a mérték

3. Következetes, munkára alapozott alkotó alapállás napi gyakorlása - Ez az érték

4. A létrehozott értékek szinergikus kamatoztatása - Ezek egyéni teljesítményen alapuló kezdeményezések, vállalkozások, szerződések

5. Intézményesítés - csak a szükséges mértékben, mert pl szükségtelen olyan chef oktatást létrehozni, ami9nek okj száma van, ha a képzési jegyzékben nincs helye, nem viszonyítható.

Országos ágazatii jövőkép egyéni jövőképekből, ágazati stratégia a nem létező szektorra egyéni célrendszerekből állhat össze. Egy biztos: ha valaki akar valamit, az belekezd...