"A sz. akarat nem objektív létező így nem is lehet kolátozni. "

Hogyne lehetne az akaratot korlátozni, megkötni, szabályozni, különben mi értelme az akarat szabadságáról beszélni? Nem erre megy ki minden hatalom játéka, hogy törje be az alattvalói akaratát? Nem az akarat objektivitása vagy szubjektivitása a kérdés (mint egy külső vagy beslő szempontnak), hanem a szabadsága (ami relativ valamilyen kötötséghez hozzámérve).

A börtön példád azért rossz, mert bortonben pont azok ülnek akiknek akaratát nem törték be. Valóban nem a fizikai lehetőségektől való megfosztás korlátozza az ember egy bizonyos irányú döntésében való szabadságot, csakhogy az eset alapján két különböző dologról beszélünk. Mert az akarása egy hatókörön belül való döntés melletti kitartásra vonatkozik, a börtön falai pedig a fizikai lehetőségeinek korlátozására, de attól a fizikai korlátozástól még nem változott meg a döntése az adott hatókörre vonatkoztatva.

"Ami egyedül korlátozza a sz akaratot az a hit, "

Nem csak. Korlátozza a félelem, a vágyak, az indulatok, a felfogás, az erkölcsi normák, a mintákhoz való alkalmazkodás, a külső kényszerek, hányat mondjak még, amelyek önként vagy befolyáson keresztül mind arra valók hogy korlátozzák, vagy szabályozzák az akaratot.