Lehet, hogy akkor örülnöm kéne annak, hogy egyedül én gondoskodom róla? Akkor nálunk is fejetlenség lenne. :-) De az nincs.

Ezek a makkák ezek szerint mindig akkor kezdenek el tojni, amikor a család leül ebédelni. Mircike is. Család ebédel, erre már halljuk, hogy a makka bement a fedett alomba, és kaparászik. Már ezzel poénkodunk. Persze éjszaka is megy a műsor. Azt nem hallom a szobából, ha homokozik, arra viszont felébredek, ha kamikáze módjára leveti magát a könyvespolcról a fejemre, vagy ha ugrál a hátamon. :-DD Persze este jobb az étvágya is, lehet, hogy este tankol fel. De csak szárazból. Az alutasakos az továbbra is szárad a táljában. Eszik belőle két falatot, és aztán otthagyja. Akármit találok ki, akkor se kell. Már hoztam neki tejszínes mártásban wiskast. Azt ette két napig, aztán nem kellett. Aztán hoztam aszpikosat. Az is tetszett neki két napig, aztán az se kellett. Kitekatot ette egy darabig, de az se kell. A Darling se. Hát a tököm elszáll ettől az állattól! :-) Méghogy a műtét után meghíznak! Egy fenéket. Legalább is ez nem. De már többször is megígértem neki, hogy seggbe lesz rúgva. :-))

Szerencsére nálunk nincs annyi kóbor állat, mint amit te mondasz. Őszintén szólva eddig nem is kellett mentenem a Mircikén kívül, mert akkor én is hazahoztam volna őket. Persze az nem azt jelenti, hogy itt is maradhattak volna. De a makkának örülök. Azóta is áldom az eget (meg anyu is!), hogy volt vér a pucámban hazahozni őt. :-)))