Nagyon megértelek! Én ezért nem is beszéltem erről soha  a családdal (az én részem, nagyon tapintatos, Szülők Öcsém sose kérdezték, tudták, megtudják, ha itt az idő) mert utáltam a kötelező gyerektémát... Ha meg azt mondom igen, akarunk, rajta vagyunk az ügyön, akkor állandóan a vizslató szemek, kérdések... Mi épp ezért mindig elhárítottuk a kérdést, hogy nincs még itt az ideje. (Minden rokonlátogatás ebből állt: anyós, mikor lesz már unoka, rokonok, mikor gömbölyödök, jaj már mióta együtt vagyunk...) Annak ellenére, hogy elsőre sikerült a baba mi annyit vártunk, hogy jó helyen legyen, és meglegyen az első UH, szűk családnak bejelentettük. Melóhelyen meg a 3. hónapban kötelező, utána elmondtam a közelebbi kollégáknak, meg a távolabbi rokonoknak is. Nagyon boldog vagyok, rossz érzésem sincs, de ez a mi dolgunk, a mi kis életünk. Nyilván az egészséges félelem bennem van, hiszen ha baj van az bármikor lehet, de nem stresszelem magam. Szerintem mindenki ahogy érzi, úgy jó :)