Lassan átesünk a ló másik oldalára… ne ássuk el a magyar konyhát…
Igen, a magyar konyha attól magyar, hogy jellegzetes (javarészt itthon termesztett, vagy tenyésztett) alapanyagokat használ…
akár tetszik, akár nem, alapból a hagymás, fokhagymás, paprikával-paradicsommal, és zsírral (finom kisütött házi zsírral, nem az ipari hidegen-sajtolttal), elsősorban marhából, sertésből, szárnyasokból, birkából, halakból készíti az ételeket… gyakran használ füstöltet (emlékeztet a régi, szabadtűzön, bográcsban készült ételekre)…
használ bőven zöldségeket, tejtermékeket és tésztaféléket is…
A fűszereket… manapság a java részét sajnos a háztartásokban nem is használják – nem is ismerik… és sok étteremben sem találhatók meg…
csak néhányat felsorolva:
pirospaprika (igen, a házi, szép színű, illatos, ízes… nem a gyári, fene tudja mit daráltak bele paprika) majoránna, rozmaring, kapor, zeller, petrezselyem zöldje, tárkony, mustármag, kakukkfű, citromfű, bazsalikom, menta, koriander, gyömbér… és néhány „gyarmatáru”: bors, fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, oregano, babérlevél, köménymag, szerecsendió…
hozzátéve, ugyebár a paprika és a paradicsom nem ősi magyar, hiszen Amerika felfedezése előtt ismeretlen volt… akár csak a krumpli, ami manapság nemzeti köretté vált…
réges-rég az urak szinte mindig vadat ettek, a háziállatokból készült ételek a szegények eledele volt (már, ha jutott az asztalra)… elsősorban főtt-sült zöldségfélék, és tészták voltak a napi betevő…
na meg az úgynevezett nyák-levesek… ezek sűrű, majdnem főzelékszerű ételek, amiket zöldségekből, szárított és porított húsfélékből készítettek (vízben megfőzve) és gabonával (árpa, búza, zab, vagy ezek őrleményével) vagy a megszikkadt kenyér belével sűrítettek…
a húsok… általában sütve… csak ünnepi alkalmakkor kerültek asztalra…
ebből, ezekből alakult ki az, amit ma magyar ételeknek nevezünk… megint csak hozzátéve, hogy ebben az országban annyi féle idegen hatás érte, amennyit egyetlen nemzet se mondhat el magáról… betelepítések, megszállások évszázadokig, és sorolhatnám…
visszatérve…
én pl. a csirkét a nagyanyámtól (aki szintén szakács volt anno) tanult recept alapján sütöm… illatos, beirdalt borízű almával a belsejében, rozmaringgal vagy korianderrel fűszerezve, zöldségágyra ültetve, zsiradéknak libahájjal borítva (persze csak itthon, mert a főnököm beájulna, ha látná)…
szóval van magyar konyha… és nem csak gulyás-pörkölt-halászlé… van nekünk nyírségi gombóclevestől kezdve tárkonyos báránysültig, a gyömbéres sárgarépa levestől a vargabélesig sok minden…
de hát mindenki berzenkedik a magyaros ételektől… főzzünk olaszos, meg spanyol, meg kínai… meg a fene tudja milyen ételeket az éttermekben…
fordítsuk meg…
mit szólna egy olasz szakács (meg az étterem tulajdonos), ha elkezdenék őket piszkálni, hogy a pasta paradicsomosan és fokhagymásan snassz… csináljon inkább pörköltet, meg halászlét…
mit szólna a kis kínai, ha mondanák neki, hogy hagyja a fenébe a szójaszószt, meg a fűszereit, mert a pirospaprika, meg a majoránna sokkal jobb… a rizst meg egyenesen felejtse el…
legyen választék, persze… de ne irtsuk ki a magyar konyhát…
és… már néhány előző bejegyzésben írtam… ez elsősorban nem a szerencsétlen szakácsokon múlik, hanem a tulajdonosokon…
bocs, már megeen hosszúra sikeredett, de kiszaladt J…
