Nálunk is volt már ilyen hogy a "kisebb álatok" miatt veszekedtem a nagyobbakkal (kutya, macska) És aztán apa vagy a bátyjám beszólt, és akkor én is "szépen" visszaszóltam.. Meg ha a macska febosszanta apát, akkor jön azzal, hogy ki kéne dobni. Erre anyu is meg én is viszaszólunk neki rendesen.. Amikor eleve nem tudom megérteni, hogy emberek miért dobják ki az állataikat és annyit bosszankodok ha ilyent hallok, pont nekem monda hogy dobjam ki?? Szoval érted.. De azért apu se rakná ám ki miattunk. :)

A macskakakával itt is ez van. Ha csinál a macska, rögtön nekem ordibálnak, hogy tegyem el. Ha eszek, tévézek, vagy már aludnék akkor is. De persze a macskának mindig olyankor kell tojnija ha eszek.. :D Na de azért kora reggel még apa is eltakarítja elég sokszor. Mivel mindig ő kel a legkorábban, a makka meg hajnalban tojik. Meg anyu is mindig segít. Tulajdonképpen anyu meg én intézzük a macskát. De enni még a bratyóm is ad neki. Ezen is összevesztünk, mert állandóan zabáltatta a macskát. Ez még hagyján, de amikor a kutyának nem kéne ennie, akkor is mindig kinyalja a tálat a macska után. Meg sokszor fék konzerv kaját ki kellett dobni me megromlott.. De mostmár asszem ebben megegyeztünk (fél év után) és mostmár visszaállt a régi kerékvágásba. :) Meg apa mindig elvisz engem az állatokkal a dokihoz kocsival, szal mindig segít. Amíg persze lehet wartbugal közlekedni! :D

Egyszer találtam egy nagy kutyust, és volt valami baja is. Mintha elütötte voln egy autó, de néztem, semmie nem törött el. Viszont gyerekek be akarták zárni egy telefonfülkébe, merthogy követi őket. Én meg elhívtam és beraktam a garázsunkba. Adtam nei enni inni is. Tökre kétségbe voltam esve, mert nem akarták megengedni az ősök, hogy odd maradjon. Aztán nagy nehezen meggyőztem őket, hogy had maradjon egy éjszakát, mert akkor már nem tudtam a menhelyet sem elérni, kirakni meg végképp nem akartam. Aztán másnap felhívtuk a menhelyet és pont erre ját a nő és megnézte. Pont más dolga volt, és megkérdezte, hogy el tudnánk e vinni az állatorvosukhoz. És apu el is vitt minket! :) A kutyus meg úgy ugrott be az anyóslésre, mintha állandóan autókázott volna! Halaáli volt! :) Aztán mikor elindultunk, 5 méterrel később egllított minket az a nő a menhelyről, mert talált egy elütött cicát, de még élt. Megérte apát, hogy őt is be tudnánk e vinni, hogy elaltassák. Aztán berakták acsomagtartóba macskahordozóstul. Mire odaértünk, szegényke ár elpusztult. :( Még jó hogy nem láttam.. Aztán még ott maratunk, megvárni mit mondanak az állatorvosok a kutyusról. Majdnem megharapta a dokit! Szal én segítettem nekik, hogy megtudják vizsgálni. Nekem még azt is engedte, hogy a fogait megnézzem! Nem is morgott! :) De nem tudtak mit mondani, csak hogy nincs törése. (A csípője pedig nem mozgott valami jól) Aztán még megfigyelik meg ilyesmi. Segítettem berakni a menhelyi dolgozónak a kocsijába, és utána jöttünk haza. Nehéz volt otthagyni. Nagyon sajnáltam szegényt. :( Írtam még a menhelynek később, hogy megkérdezzem mi van vele, de nem válaszoltak semmit.. De remélem azért jól van..

Na tessék.. már megint egy regény lett! :D Lőjjetek le! :D