most nem azért de nem szól MINDEN gyorsulási verseny (meg úgy általában.. verseny) arról, hogy ki jobb a másiknál? ennyi erővel minden atlétát is kompenzálós majomnak tekinthetsz mert indult az olimpián... de amúgy meg (nekem legalábbis) bőven nem az első szempont az, hogy nyerjek.. azért gyorsulgatok, mert 1.) szeretem a vele járó izgalmat 2.) szeretem a technikai részét (fordulatszám figyelés, váltás) 3.) hajt a kíváncsiság, hogy vajon sikerülne-e, és az utolsó szempontok között van hogy "mindenáron le akarom nyomni". Versenyek után, ha vesztettem, mindig lehúztam az ablakot és gratuláltam a másiknak, megkérdeztem milyen motor van benne, kicsit eldumáltunk aztán fasza hangulatban mentünk tovább. Ez amolyan közösségi dolog is, jó tudni hogy vannak még az utakon olyanok, mint pl én. Hogy mennyire nem csak a "lenyomom a másikat" dolog van ebben azt híven bizonyítja hogy néha egyedül is csinálom, ellenfél nélkül. Mert jó.