Szerencsére nálunk azért ennyire nem utálják a dögöket, hogy inzultálják őket. Anyunak volt régen egy-két beszólása rájuk, de utólag rájöttem, hogy nem akarattal, csak nem tudott disztingválni, és nem tudta, hogy milyen helyzetben mit mondhat, amivel nem sért vérig, vagy nem akadok ki. Pl volt egy eset, ami nagyon megmaradt. Akkor volt Pihének az első műtétje, és egyébként is "tök jó" lelkiállapotban voltam. És hát szegény semmit nem tudott megenni a tölcsér miatt, és én etetgettem bébipapival kanálból. Az a lüke makka meg (jaj de feldühített szerencsétlen), állandóan ott kell legyen, ahol valami történik, és ott járkált a lábaimnál, meg nyervogott, amikor etettem szegény patkuszt. Addig-addig, amíg felugrott az asztalra, ahol a bébipapis ibrik is volt, és hiába zavartam le ötször-hatszor, hetedszer is felugrott, és sikeresen leverte. Hú de baromi pipa lettem. Nem elég, hogy látnom kell, ahogy a szerencsétlen műtött pati szenved, még a hülye macska is odajön aktívkodni, és hiába zavarom el 58-szor, csak leveri az ibriket. Elkezdtem üvölteni vele, hogy takarodjon a francba, és ha elkapom, biztos kinyírom. Erre meg anyu megszólal: "Mindezt egy hülye patkányért!" Na akkor ott valami elszakadt, és nem túl szép hangnemben kezdtem el vele is kiabálni. Nem akart ő rosszat, csak képtelen volt felmérni, hogy aggódom szerencsétlen állatért, és mennyire ki fog borítani az, ha még ráadásul ilyeneket is mond.

Erről a csinálmányát sose teszi el-ről meg annyit, hogy nálunk dettó ugyanez van. De még durvábban! Ha a macska szarik, hugyozik, rókázik, stb, akkor rögtön nekem üvöltenek, hogy takarítsam el, ha véletlen nem az alomba ment. De ha meg aranyos kezdves imádnivaló, akkor rögtön mindenki ajnározza. Szóval ha jó cica, akkor a mi cicánk, ha meg rossz, akkor csak az enyém. És ez is ki szokott borítani mérhetetlenül, mert nem igaz, hogy csak én bírom megfogni az almos lapátot, hogy kiganalyozzak utána (amit hozzáteszem szívesen csinálok annak fejében, hogy ott lehet nálunk a maccs), de mivel senkinek nincs ellenére, sőt mindenki imádja, úgy gondolom, hogy néha napján azért ők is tehetnének egy szalmát keresztbe. Na mindegy, ez asszem soha nem fog változni. Csak azt nem tudom, hogy mi fog történni, ha teszem azt elutazok egy hétre. Mert még kaját se adnak neki, mindig én vagyok az, akinek eszébe kell jutnia mindennek. Jó, öcsémnek néha eszébe jut. Anyut egyszer kértem meg, hogy adjon enni a dögnek, de mondtam neki, hogy lesz a táljában még kaja, nem érdekes, azt dobja ki, és adjon neki újat. Mert soha nem eszi meg, amit adok, mindig beleszárad, és akkor újat kell neki adni, mert azt már nem eszi meg. Erre megyek haza, és még mindig ott a beleszáradt kaja a táljában. Aszongya anyu: Dehát nem ette meg. Mire mondtam neki, hogy igen, direkt ezért mondtam, hogy nem érdekes, adjon neki újat. Szegény macsaka szerintem el is pusztulna, ha őnekik kellene róla gondoskodniuk. Nem beszélve az állatorvosról, ahová aztán soha el se jutna...