Ő lány cica. De ennek ellenére fiú neve van: Bercike. Nem is tudom hogy kapta ezt a nevet, egyszerűen csak rajta ragadt. :-)) Merthogy eleinte Pupák volt a neve, de az olyan semmitmondó volt, aztán ehhez hozzácsapódott a Bercike, és most már csak így szólítjuk. De pechünkre még hallgat is rá. :-)) Mindig tudja, ha róla van szó. Azt is megérti, ha csak úgy simán Micának hívom, vagy Mircikének.

Mondjuk ő is úgy volt eleinte, hogy kétséges, hogy életben marad-e. Éppen Crazy-hez igyekeztem, amikor találtam Budaörsön az úttesten. Ott feküdt az úton, a kocsik meg nagy ívben kerülgették. Monnyuk kész szerencse, hogy legalább kikerülték. Akkor már kezdett hideg lenni, mert október volt, ősz. Az embernek el lehetett még akkor viselni az időt egy pulcsiban, de egy kismacskának a hideg aszfalton biztos nagyon kényelmetlen volt. És hogy nyivákolt szegény! Hát egyből megesett rajta a szívem, és bepakoltam az anyósülésre. :-)) Aztán Crazy-vel elvittük az állatorvoshoz. Mondta a fickó, hogy rettenetesen kihült, és ha nem sikerül felmelegíteni, akkor nem ad neki 24 órát. Hál istennek ennél azért keményebb fából faragták a macsekot, és megmaradt. Nálunk is apu volt a kemény dió, pedig anyu utálta a macskákat. Amikor hazavittem, anyu egyből sápitozva tiltakozni kezdett, hogy ide nem jön macska, azonnal vigyem vissza. Kérdeztem, hogy jó, de hogyan, rakjam vissza az úttestre? Egy nagy dobozban volt, így anyu előszörre nem látta, hogy hogy néz ki, vagy milyen makka nyivákol a dobozban. Aztán a kíváncsisága hajtotta, és mondta, hogy azért megnézné a kisciccet. Amint meglátta, egyből beleszeretett. Apu azonban nem fogadta jó szívvel, pedig ő még az állatokat is szereti. Aztán kiderült, hogy azért ellenkezett, merthogy biztos állatkínzás macskát lakásban tartani - merthogy mi is panelben lakunk - aztán persze kiderült, hogy nem. Utána meg azért fújt rá nagyon, mert nem akarta a szívébe zárni, mert akkor biztos jobban fáj, ha elveszítjük. (Azóta se értem ezt az észjárást, de mind1.) Aztán fater se tudott sokáig ellenkezdni, mert pár hét alatt ő is úgy megszerette ezt a kis szarost, hogy most már ő is simizi, és még azt is megengedi neki, hogy az ágyukon legyen, pedig eleinte azt se engedték meg neki. Ő a kis hercegkisasszony itthon, és ehhez mérten kellőképpen el van kényeztetve, és már kezd is meglátszani ennek a negatív oldala. Pl a táplálkozásában, ugynis nagyon válogatós, és néha a szívbajt hozza rám, hogy ilyen kis nyeszlett vékonyka. De a doki azt mondta, hogy nem nyeszlett, csak szép karcsú, nem kórosan sovány. Monnyuk lehetne egy kissé nagyobb a súlya, de nem kell aggodalmaskodnom. Úgyis az évek múlván csak hízni fog, most még nagyon kis játékos, és össze-vissza röpköd a lakásban. :-DDDD

 

Na én is jó sokat írtam, és még én is tudnék, de nem írok, hátha a többiek nem élvezik a témát annyira, mint én/mi. :-))

 

 

Ilyen pindurka volt. A háttérben az én rusnya ábrázatom látható. :-))

 

 

Ez meg a hozzánk kerülésének a másnapján készült. Itt olyan kis beteg ábrázata van. :-(( De hál istennek most már jól van, pedig akkor a két hátsó lába is majdnem teljesen béna volt. Valami nagyon megütötte. Meg a lába is tiszta seb volt, mintha rátekeredett volna valami drót.