Igazából, annyira nem zavar engem a tömeg, szeretem a nyári kirándulós nyüzsit.

Valahogy anélkül kicsit elveszettnek tudom érezni magam túra közben.

Akkor két éve is, már szinte olyan parás volt, hogy minden Lőcse kivételével, minden helyen szinte teljesen egyedül voltunk.

Pl. utolsó nap, a Magas Tátra alatti út nyugati végében  -nem emlékszem a hely nevére, de Liptovsky Hrádok közelében van-, szétázva, kihűlve beestünk egy kempingbe, ami mellesleg nagyon kellemes volt, a kedvünkért kinyitották, melegvizet csináltak, stb. Olyan igazi régi szocreál motelépület, közös folyosón jobbra-balra sok kis szoba. A takarítónénin és rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt ott. Már kezdtem beparázni :-) Jobban szeretm anyüzsit, nem bírom, ha magamra vagyok maradva teljesen.

Nyilván a nyári szünet sokat dob ott is az egy négyzetkm-re eső kirándulók számán.