Tiszteletbeli elnöke vagyok az amerikai humanisták AHA néven ismert szövetségének. E lényegében funkciótlan minőségben a nemrég elhunyt, lenyűgözően termékeny író és tudós, a nagy Dr. Isaac Asimov megüresedett székét foglaltam el. Az AHA elődöm tiszteletére tartott emlékmiséje során többek között a következő mondat hagyta el a számat: "Isaac már az égben jár." Az egybegyűlt humanistáknak mulatságosabbat nem is mondhattam volna. Csak úgy gurultak a nevetéstől. Egek! Percekbe tellett, mire legalább az ünnepélyesség látszata helyreállt.

Ezt a viccet természetesen még első - véletlenül bekövetkezett - halál közeli élményem előtt sütöttem el.

Amikor elérkezik az időm, és magam is csatlakozom a mennyei kórushoz, vagy mihez (amitől egyébként az Isten óvjon meg), remélem, valaki így szól majd: "Ő már az égben jár." Ki tudja? Lehet, hogy mindezt csak álmodom.

A síromon mindenesetre ez álljon: "Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj." A pokolba is, könnyen megúsztam, akármi volt is az, amit átéltem.

Ő már az égben jár!