Én nem a művelődés szót használnám, hanem a kultúra, Cicero szerinti értelmezését: A lélek megművelése. Azért nem művelődés, mivel nem az iskolán kívűli tanulásról, művelődésről írtam: például olvasok történelem témában könyveket vagy nézem a Spektrumot... Ez a művelődés, de én a személyiség fejlődéséről írtam. Olvasd el újra a topikindító szöveget. A bennünket ért pofonok, megpróbáltatások is fejleszthetik személyiségünket. Tapasztaltabbá, bölcsebbé válunk általuk. Vagy a találkozások az életünkben. Emberekkel való találkozásaink, élettörténetek (interperszonális klinikum). Játszmák megoldásaira figyel, konfliktusmegoldásra. Vagy a barátságok, azok megpróbáltatásai. A család. Apánktól kaptt simogatások, pofonok. Érintkezések: személyiségek találkozásai. Bölcsességeket, bölcs idézeteket olvasni. Filmek, melyek részint tanító jellegűek, részint érzelmeket adnak: meghatódás, átélni mások szenvedéseit, örömeit. Ugyanígy a zene. Könyvek. Továbbá meditáció, csendben gondolkodás. A művészetek. Fejlesztik bennünk az érzéseket. A velünk átélt történések megtanítanak a mély érzésekre: empátia, más emberek segítése, szeretet. Önképzési, világnézeti változások bennünk. Melyek az emberiség számára pozitívak, segítő szándékúak. A személyiségeddel szabadon rendelkezel. Magunkat építeni. Fejlődni a hitünkben, fejlődni Krisztusban. Megbocsájtás. Kedvesség. Szeretet. Törődés. A természet is ráébreszt bizonyos dolgokra. Az emberről történő gondolkodás paradigmája. Stb.