"a bűn elkövetőjének a fenyegetettségére utalnak mint sem felhívást a gonosz cselekedet elkövetésére"

 

A törvény nem úgy cselekszi a gonoszt, hogy azt adja parancsba, hanem fizetségképp hajtja végre. Tehát gonoszért gonosszal cserébe. Ezért nem vezethet a törvény soha igazságra.

 

"mi nagyon két malomban őrölünk, mert míg én Jó és Gonosz alatt azt az egyetemes, az emberek által könnyen felismerhető Jót és Gonoszt értem "

 

Úgy van, két malomban őrölünk. Mivel nem létezik egyetemes, az emberek által könnyen felismerhető Jó és Gonosz a világban, ezért adott Mózes törvényt amelynek alapján megkülönböztették, ezért adunk mértékeket és szabályokat és mintákat, amelyek alapján a jó és a gonosz szétválasztását minden korban és társadalmoban megpróbálják szétválasztani. Jó és Gonosz önmagában nem létezik, hanem csak annak mértéke alapján, amelyet a megkülönböztetéshez éppen figyelembe veszünk. Azt gondolod létezik egymástól elkülönülten Jó és Gonosz, de nem adod meg annak a mértékét, amely ezt megkülönbözteti egymástól. Ha megadod, ezzel egy béklyót helyezel a megítélés számára, amely az élet bármilyen megnyilatkozását ezen a mértéken keresztül mér meg, és ítél meg. De vajon neked minek a Jó és Gonosz szétválasztása? Nem azért, hogy ítélet alá vond ami Gonosz?

Azonban az élete mindenkinek más és más, a te általad kitalált másokra kényszerítendő Jó és Gonosz valójában csak a saját szempontjaidat foglalja össze, ezért mások ettől eltérő szempontjai nyilván elutasításra kerülnek. Ha elfogadod, hogy mindenki megkülönböztetheti a saját szempontjai által a Jót és Gonoszt, akkor viszont nem létezik egyetemes Jó és Gonosz.

Úgy van, szembe kívánom helyeznei az Egyetemes Jó és Gonosz elvét a Saját Jó és Gonosz meghatározásával, mivel az emberek nem egyformák, ezért semilyen egyetemes Jó vagy Gonosz nem vonatkoztatható reájuk, mintha egyformák lennének.

Ne mellőzd tehát az egyetemes Jó és Gonosz szempontjából azt az ici pici eltérést, ami pontosan az ember lényegét alkotja, amennyiben mindenki mástól eltér, mivel az adja nekik az életük értelmét. Te pedig megtámadtad azt.

A helyes megítéléshez az emberek különbözőségének megértése kell, nem pedig egy minta szerint való azonosításra való törekvés, ami az egyetemes Jó és Gonosz elképzeléséből árad. Mert mi az egyetemes Jó? Természetesen egy általad megszabott mintának való megfelelés.

 

"Ha neked ez kérdés..."

Túlléptem máris rajta.

 

" én a Jó és a Gonosz megítéléséről polemizálok akkor én e két tulajdonság objektív velünk született ismereten alapuló megítélésére gondolok"

 

Nincs objektív vele született ismerete az embernek. Minden ismeretet az ember a világban átélt tapasztalatai alapján szerez, amelynek alapján épük ki az a felfogás, amelyből döntésre fog kerülni az, hogy mit tartson jónak vagy mit tartson gonosznak. Nem a jó és gonoszt tudása születik meg az emberrel, hanem az ember ösztönei, képességei és adottságai, amelyeket valóban vehet figyelembe később mint a jó alapelve. De ezeknek a saját ösztönöknek, érzelmeknek a jónak minősítése már mindenképp a saját felfogásod eredménye, dacolva azzal az irányzattal, ami a nevelésen, az iskolai oktatáson keresztül beléd kívánja helyezni azt hogy mit tartsál jónak vagy gonosznak, függetlenné téve döntésedet a saját ösztöneidtől , érzelmeidtől, vagy amit másképp úgy hívsz: intuíció. Az azonban akkor is hiba, ha azt tartod logikus következtetésnek, hogy amit te a saját ösztöneid, megérzéseid alapján tartasz jónak, az mindenki másnak is jó, mivel egyetemesként képzeled el.

A legtöbb erkölcstanító pontosan ezen a hibán nem jutva túl próbálja meg mindenkire rákényszeríteni a saját magából kiépített rendszerét a jó és gonosz normái felől.

 

"Ádám nem is evett semmit, csak úgy tett mintha evett volna. Valószínűleg ez lehet az oka annak hogy nem vagyunk tisztában a jóval meg a gonosszal"

 

Közben a kérdéseidre is próbálok felelni. A gyakorlati élet során azt tételezhetjük fel, hogy a jó és gonosz tudása az egy felfogás, amit el lehet sajátítani. Az elsajátítás maga az evés, sokszor élnek is ezzel a hasonlattal. Tehát tényleg nem almáról van szó az Édenkertben, ez még hasonlatképp sem fordul elő sehol sem a Bibliában. A gyümölcs pedig a cselekedetben terem meg, amikor valaki jó vagy gonosz cselekedetet követ el.

A jó és gonosszal általában igen tisztában vagyunk, de hiányzik mögüle az értelem, ami ezeket a megítéléseket aktualizálná vagy érvénytelenítené az éppen átélt körülményekre, vagyis inkább téves megítélésekhez vezet. Ezért a jó és gonosz tudásunk igaz vagy hamis volta az, ami valájában a fő kérdést jelenti. Ádámnál nem az volt a baj, hogy megszerezte a jó és gonosz tudását, hanem az, hogy ezt az értelem fejlettségénak alacsony fokán tette, ahol ez a fajta tudás még bőségesen összezavarható és megtéveszthető. Nem örökre volt eltiltva a jó és gonosz tudás fájától Ádám, hiszen azért lett elültetve, hogy idővel feloldódjon ez a parancs. Maga Isten is tudja a jót és gonoszat megkülönböztetni, azért mondja a Biblia, hogy az ember olyanná lett mint "mi közülünk egy jót és gonoszt tudván". Tehát nem a jó és gonosz tudás a hiba, hanem annak értelem nélkül való használata. Úgy viszont nem élhet az ember örökké, azért lett kiűzve az Édenkertből, hogy nehogy szakítson az örök élet fájáról. (Szó szerint ez van a Bibliában is)  Innentől kezdve a jó és gonosz megítélése nevelésen, oktatáson keresztül megy át emberről emberre, nem öröklődik, hanem beleverjük. Természetesen közben folytonosan alakítjuk, a magunk hibás elveink, érdekeink és félelmeink következtében folyamatos módosításon, elfogadáson és elutasításokon megy keresztül. A valóságban nincs jó vagy gonosz. Mi ítéljük meg a valóság különböző dolgait jóként vagy gonoszként, és állandóan arra törekszünk, hogy a másik is akképp ítélje meg. Ez persze eleve hamis törekvés, mivel a konfliktusok pontosan az ember, életük és felfogásuk állandó típusra szabásából fakad. Lehetne használni a jó és gonosz tudását ha a megértés szolgálatába vagyunk képesek állítani, nem pedig a jó és gonosz ítéletek elfogadását kényszerítjük rá az értelemre. Kiváló eszközünk lenne tehát abban, hogy egymás számára képesek lennénk megértetni, hogy valójában mi okoz nekünk gyönyört vagy fájdalmat, örömöt vagy bánatot, hiszen ezeknek okai és feltételei mindenkinél más és más, de ezen keresztül érthetővé lehetne tenni.

 

A Gonosz nem egy esszencia, nem egy elsajátított ismeret, nem valami önálló lényege a világ bal felének, hanem saját szenvedéseink tapasztalatából kinőtt  fogalom. Nagy szenvedés, nagy gonosz.

 

Jézus azonban világosságot hirdetett. Ő is tudta mi a jó és gonosz közötti különbség, de ennek megállapításához az előtte álló ember cselekedeteiből és életéből indult ki, az élete megértéséből, ami azt jelentette, hogy igazság szerint volt képes ítélni. Nem elvek, nem törvény szerint, hanem igazság szerint. Jézusnál az élet és az igazság azért volt egy, mert igazsága az élet megértéséből született, és annak megítélése hogy mi a jó vagy mi a gonosz, ebből az igazságból származott.

 

Jézus mondta, hogy nincs jó ember, de ez azt is jelenti, hogy nincsen gonosz. Cselekedetek vannak, amelynek megítélésében nem tanítók, hanem az élet megértése, az igazság felismerése segíthet. Ha tanítókltól tesszük függővé, akkor máris egy eszmerendszert, egy hitvallást, egy törvényi keretet, egy erkölcsi nézetet akarunk uralkodóvá tenni a jó és gonosz megítélésében, amelyen keresztül nem az élet megértése, hanem a tanított szempontok válnak érvényessé a cél nem a konfliktusok megoldása, hanem az uralom biztosítása lesz.

 

(Boldog húvéti ünnepeket neked is, bár ilyen későn, de el nem múlón)