A héten kertészkedtem, most olvastam vissza az elmúlt napok hozzászólásait.

A hordók kénezésével kapcsolatban:

1. A kénlapok felhordott kén mennyisége egyre csökken. Nemrég vásároltam egy csomaggal, vékonyabb mint az 5-6 évvel ezelőtt vásárolt maradék lap. Biztos, hogy nem a hordózó réteg lett vékonyabb. Ez is egy faktor amit figyelembe kellene venni.

(Csak zárójelben jegyzem meg, nemrég dobtam el egy múzeális értékű kis kénlapot, melyett a 60-as években házaló pilisi jóember adott el Apámnak. Azon még jó sok kén volt, kb 5x olyan vastag volt, mint a most forgalomba levő. Ha jól emlékszem, abból 1 hl hordóba – 10 hetente – fél rudat használt fel Apám. Mindig rendben voltak a hordóink.)

2. Kérdésem is lenne. Nagyapám mindig úgy rendelkezett, hogy elégetés után a dugót már nem lehetett kivenni, csak a legközelebbi kénezésnél. Apám is így csinálta. Természetesen én is, fel sem vetődőtt bennem más megoldás lehetősége, nem foglalkoztatott a kérdés. 1974-ben megnősültem, ekkor mi már nem borászkodtunk, szőlőinket korábban elvették, ami megmaradt eladtuk. Apósom azonban mennyiségi szőlőtermelést folytatott. (Etyekre szerződött hosszútávra – ott pezsgő alapanyagra mindent átvettek.) Ő úgy kénezett, hogy a kénlap elégése után gyorsan kivette a drótot. Azzal indokolta, hogy nem tesz jót a hordónak a benn maradt kénlap maradéka valamint a drót sem ideális. A sietség valamint az esetenként szükebb hordólyukak miatt 1-1x előfordult baleset is: beakadt és beszakadt az elégett kénlap. Az ő tanácsára azóta is kiveszem elégés után a lapot, de nem vagyok igazáról meggyőződve. Bár lehet, hogy tökéletes megoldás ebben az esetben sincs.

Mi a véleményetek a témáról?