kicsit felhozom, mert...

 

"viszont abban igen, hogy kicsi baba korától mindig minden kérdésére válaszolni kell"

 

az a gondom, hogy a lányom nem kérdez semmit.

 

vagy azért, mert még nem merült fel köztük a téma (11-12 évesek), vagy mert nem meri tőlem, de ezt meg nemigazán hiszem, nagyon nyitott a lányom felém

 

a fiunak (lassan 15) karácsonyra vettem egy nagyon kedves könyvet, félhumorral érintett minden fontos témát...de a lányoknak ilyen akkor még nem készült

 

egyelőre csak a mensrtuációval vannak problémáim, és nem vagyok egy hajdeprűd, sőőőőőőt....

 

talán csak az a baj, hogy én még picilánynak tudom be a kiscsajt, és nem akarom tudomásul venni, hogy kezd felnőni?

 

érdekes, engem a nagymamám világositott fel az első menzeszről, és már nem tudom, hogy miért jött szóba....dedede, tudom: Őt kérdeztem meg, hogy honnan veszem észre, hogy menstruálok?...höhö:((

 

félek, hogy vagy későn ülünk le beszélgetni, vagy túlkorán

 

pozitiv tapasztalatok?