"összességében nincs olyan tapasztalata senkinek, ami tényleg igazolná istent, azaz isten létezése volna rá a legjobb magyarázat."

Hogyne volna. Csak nem fogadtad el. Mivel az a tapsztalat csak a másiknak volt bizonyíték és nem neked, te nem fogadtad el. Nem kötelező, különös tekintettel arra, hogy a tapasztalat is félreértelmezhető. De az az abszolút kétségbe vonás, ahogyan teszed, hibás következtetésre vezet.

 

" megismerés kereteit elfogadtad, ahogy írtam, akkor isten megismerése olyan hipotézisek halmazából áll, amelyek magyaráznak, jósolnak és ellenprizhetőek"

 

Nem fogadtam el. Ugyanis a megismerés nem hipotézisek elfogadásából, hanem tapasztalások átéléséből származik. Ez azonban nem úgy működik mint a tudomány kísérletben, mert ugyanazt a körülményt nem állíthatod vissza, mint a fizikában.

Mondok egy példát. Egy személyes ismeretséget sem úgy bizonyítasz másoknak hogy a kapcsolatkötés körülményeit újból megteremted, és előttük, hanem elmeséled.

Vagy hiszik vagy nem.

 

"hogy higgyek benne, akkor igazolnia kellene magát"

 

Ki vagy te? Rendőr? És mit keresnél benne? Gazdag rokont? Büntető hatalmat? Parancsaid kiszolgálóját? Csodalámpa dzsinnjét?