Nem nevezed szép dolognak azt ha közös gondolati alapot

próbálok találni veled. Ugyanakkor szövegkörnyezetéből kiemelve próbálsz

értelmezni mondatokat. Amikor azt írom hogy irányított gólemekként bármi rosszat megcselekedhetnénk, akkor hozzáteszem hogy: „bármi” alatt azt az álszent, önmagunkat felmentő megközelítést értem ami szerint  a determináció miatt a szabad akaratunk csak pusztán illúzió, így tetteinkért nem is lehetünk felelősek, hiába tűnik úgy hogy a bűn elkövetése a mi szándékunkból történik. Vagyis bármit megtehetek a determinált rosszból. Tudom itt megint nem egy egyszerű fogalomalkotásról van szó. Mint ahogy ez eddig is kiderült nekem perverz szokásom a látszat önellentmondások védelme. :) Valószínűleg ezek kihívási értéke miatt vállalkozok erre a nem mindig hálás feladatra. :) Sokszor meg magam kergetem bele magam ebbe a helyzetbe amikor nem kellően összetett mondatokba próbálok sűríteni mélyebb filozófiai tartalmat. Akkor most megpróbálom kifejteni hogy mire gondoltam pontosan amikor a determinációt összehoztam a szabad akarattal. Először is abból indulok ki hogy egyfajta determináció minden ember számára valóság, ha azt vesszük hogy születésünk egyben a sorsszerű halálunk okozója is egyben. Ez a tudat olyan frusztrált állapotot jelent a legtöbb ember számára, amiből a maga módján mindenki megpróbál kitörési pontot találni. Az elsődleges kitörési pontot a legtöbb ember számára a vallásos út jelenti a vallásos erkölcs követésével és az örök élet ígéretével. Ezt nevezhetjük idealista útnak. A racionális út választók mint Te is, általában tisztában vannak az élet objektív értelmetlenségével, de megpróbálnak kompenzálni azzal hogy maguk elé

szubjektív célokat tűznek ki, mint esetedben pld. egy sakkjátszma megnyerése, vagy egy phd megszerzése. Ezek az emberek általában tévesen optimistának minősítik magukat, holott tisztában vannak vele vagy sem, hogy ezek a célok csak egy látszatember látszatcéljai lehetnek a visszavonhatatlan totális megsemmisítő pusztulás miatt. De hogy líraiabban fejezzem ki magam ennek a szemléltetésére itt egy találó idézet:

 

„Mint lehelet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon
s mint a porszem, mely sivatagba hull,
az időbe veszek nyomtalanul.”               (Georges da la Tour)

 

Ezeket az embereket én inkább pozitív pesszimistának nevezném. Aztán itt vannak a negatív

pesszimisták, akik mikor rádöbbennek az élet objektív értelmetlenségére, a halál miatti bizonyos fokú determináltságára, ettől a ténytől olyannyira kiakadnak hogy nem akarnak maguk elé pozitív életcélokat állítani mert úgy gondolkodnak hogy mivel egyszer élünk, ezért ezt az egy életet akarják maximálisan kiaknázni a maguk által felállított „erkölcsi” :) normák szerint, mikor úgy gondolják hogy mivel minden mindegy mert életem úgyis determinálva vagyon az elkerülhetetlen halálom által azért hogy legalább nekem legyen „jó” :(  ezért bármi rosszat elkövethetek. Holott ekkor kerül az ember csak igazán determinált életpályára. Belekerül az ember egy negatív életörvénybe ami egyre csak húzza-húzza lefelé, amit már nem az ember, nem is Isten hanem az Ördögnek nevezett gonosz akarat irányít. Márpedig az élet olyan mint szerintem egy sakkjátszma Istennel amelyben bár vereséged (halálod) determinált, de ha ennek ellenére nem adod fel önmagadban a játékot és megpróbálsz már csak önmagad erkölcsi önbecsülése miatt is tiszta játékra törekedve mindig keresni az adott

élethelyzetben a legjobb lépést akkor Isten ezt a törekvésed egy esetleges új élettel jutalmazza. De ha az előrevetített kudarcod olyannyira kiborít hogy ráborítod Istenre a sakktáblát, vagy pedig megpróbálsz vele tisztességtelenül szándékosan a rossz lépéseket keresve franciasakkra váltva játszani, akkor Isten átadja helyét a jelképes „Ördögnek” , mert számára ő a franciasakk specialista. :)) :(((

Tehát összegezve az életed bár determinált, de azért mindig van lehetőséged a jó és a rossz lépések közötti választásra. Ha viszont a determinációdat nem bírod feldolgozni és úgy döntesz hogy mivel úgy is meghalsz, ezért elkezdesz az „Ördög” által irányított gólemként viselkedve „bármi” rosszat megcselekedni az irányítóddal szoros barátságban, aki nagy kegyesen hagy annyi szabadságot a számodra hogy gólemként kedvedre dúljál a porcelánboltban.