Kedves landsmann, érző keblü fórumtagok!

 Már bocsássál meg, mert mondjuk, ha lenne érdeklődő, meg akik valóban éreznek többet, mint ami éreznek, mert én ezt az egészet érzem, s nakamon érzem, állandóan, hogy ülepem egyre nehezebb? Ugyanakkor könnyebb is, a gondom, mert kevesebbet kell szenvednem? Nagyon kutya hars nehéz életem volt, nem kivánok belőle vissza semmit, s amikor 20 éves koromig, akkor értem el, hogy olyan öreg lettem, hogyha eszember juthatna, hogy megtudom ölni magamat, de ahoz mozdulatlan volt, az a valaki, aki később, átlátott a szitán?

 Ugyanakkor, átláttam ezen, ami semmi, amikor kérdezlek mindőtöket, ha van mult, akkor van jövő, nos hol, hova lett a jelen? Igen igen, ezt éreztem, hogy vége, azaz egy furcsa dolog történik velem, mert a komcsi iskolákba is, az élet magába foglalja a halált, s akkor mi a picha ez? jelen? lehet érezni, vagy tudni, hisz valóban amit most lebillentyüztem, már régen mielőtt megszülettem, a multba van? tudhatod vagy 20/6tod? számit valamit?

 Nem akartalak érzelmeidben megbántani, meg sehogy! Sőt....mi jóba voltunk, mindig? eddig? részemrül ezentul is maradok, egy vérző szivü topikosotok?