'Ezek szerint az a jó, ha nem vagyunk biztosak semmiben.'

 

szvsz.

 

 

 

'akkor a meggyőződés mögött tudatosságot feltételezel ezek szerint?'

 

igen.

ha megcsinálok egy egyenletet, akkor az ellenőrzéssel győződőm meg róla, hogy helyes. ez egy tudatos lépés, a meggyőződés érdekében tudatosan még x elméleti lépést teszek.

 

 

 

'tudatos önmeggyőzést?'

 

nem voltam elég pontos.

az önmeggyőzés alatt a struktúra felépítését értem, ami a meggyőződést hozza magával. mindezt csak azért mondtam, mert nagy különbséget állítottál a meggyőzés és a meggyőződés közé. de egyébként ahogy így agyalok egyre inkább az jön le, hogy a meggyőződés talán tényleg tapasztalati dolog. mármint tényleg mondjuk valakiről, vagy valamiről lehet meggyőződni az ajtó mögött... ...de NEM! mégiscsak: egy egyenlet eredményének a helyességéről is meggyőződünk, nem?

 

 

 

'Miről akarod, hogy meggyőzzelek?'

 

az igazságodról!

 

 

 

'eszerint meggyőzés már az is, hogy elgondolkodom azon, amit mondasz, akkor is, ha egyáltalán nem értek vele egyet?'

 

nem. az elgodolkodás.

meggyőzés akkor lenne, ha az elgondolkodás az építmény újrastruktúrálására késztetne.

 

 

 

'Mert az igazság az olyan, hogy Neked is igazad van, meg nekem is, meg neki is, meg mindenkinek igaza van.'

 

nem.

ha leszúrsz egy botot a földbe, akkor azt körbeállhatjuk. néhetjük páholyból, fölüle, vagy alóla egy barlangból röntgennel. nézhetjük focipályányi távolságból távcsővel, vagy a Holdról teleszkóppal. végtelen szemszögből nézhetjük, mindez mit sem változtat a bot és a föld relációján...

 

 

 

'Vagy pedig olyan meggyőzést szeretnél, ami belsőmben hat?'

 

egyébként igen.

 

 

 

'a tudat nem az egész ember'

 

ez egészen biztos.

 

 

 

'Mert azt észérvekkel nem tudod.'

 

miért?

 

 

 

'és egymás egészét képtelenek vagyunk meggyőzni.'

 

de miért?

most komolyan!

vajon miért?