Kiköltöztem egy hétre a tanyára,mert rámfért egy kis pihenés.Gondoltam hogy nyugtom lesz, a városi jablancok ide nem jönnek utánam.

 

Első reggel úgy tízóra felé zörget a János.

-Ténsuram kelnyi kéne tán,itt az Admiralitás első lordja béengedhetöm é?

-Mit keres az itt ilyen korán.

-Nem korán inkább későnygyütt a leköm. Este még, küntaludt a Bujtárral a kutyaólban.

-Hát küld be gyorsan! Még elkap valami ángélus betegséget a Bujtár

 az meg még a kutyának se köll!

 

Jött a lord karján egy kosárral. Ha már itt van behozta a tyúkok alól a tojást,kiengesztelésképp a zavarásér .

Átvettem a szakajtót bólintottam jelezvén kezdheti mivégre jött.

 

Kérte adnám e a nevem valami gyorsjáratú félpáncélozott nagytűzerejü

kutyafüléhez, brednót,cirkáló,aknamicsodálóhoz.

Nem tetszett a dolog,így hát a tojásokat nézegettem kitérőleg.

Látom ám egyszercsak,ez behozta a záptojást is amit a tojatáshoz használ

minden rendes gazda ,  persze jelőlve hogy ne keveredjen.

 

Ez még ezt se tudja! Mit tud ez!?

Szemem villanását bezzeg megtudta kapni, Ugrott is nagyhirtelen és sebesen

ki három ugrással az utcára.    A bujtár is csak az egyik gatyaszárát tudta lekapni

röptében.