Fene tudja. Én az eredeti jelentésből indulok ki, hogy alapjában véve az önzés rossz. Nem fixa ideám, ha meg tudsz győzni, neked adom :))))

Ez az önzetlenség-pártolás nem jelenti azt, hogy én most itt mindenáron egy önzetlen szent akarok lenni, mert egyrészt nem is az én "jóemberségemről" volt itt szó, másrészt meg úgyis képtelenség. Alapállásban a "jó ember" meghatározásról beszéltünk, általánosságban. És én elmondtam a véleményem...

Szerintem jó megközelítés a tiéd is: ha valahogy kompenzálni lehet a saját önzését az embernek, akkor meg kell tennie, vagy pedig adott szituációban mérlegelni, hogy az önzésem okoz-e valamilyen kárt a másik embernek, és ilyen esetben uralkodni rajta valahogy. Azt azért meg lehet csinálni. Csak ne okozzon túl nagy traumát vagy valami elfojtást :)))

De amiről mi beszéltünk eddig, azok nagyon kicsi dolgok, az önzés legtöbbször nem okoz túl nagy kárt a másik embernek, sőt, legtöbbször szinte meg sem nyilvánul: egy belső örömérzetre való sóvárgás pl. nem is észrevehető, ráadásul éppen a másik embernek okozott örömből fakad, tehát nem árt, hanem éppen használ. :)))) Vannak emberek, akik észre sem veszik ezt, annyira finom jelek ezek ott belül.

Jó lenne, ha ebben a világban mindenki csak olyan önzéssel bírna, ami kizárólag a saját örömérzetre hajtana, méghozzá éppen a másokon való segítés örömének megélésével :))))