Nagyon jó meccs volt, öröm volt nézni, kint lenni, örülni!

Ma is csapatot láthattunk a pályán, egységesen, küzdeni, helyenként szép megoldásokat mutatani.

 

Marciulionis ma zseniális volt, de nem a 7v8 triplájára gondolok, mert, istenem, azok ma bepottyantak, máskor meg majd nem fog ennyi, inkább a játékának a ritmusára és hőfokára, a szép betöréseire, az egész játékára. Nagyon remélem, ahogy az egész csapatban, úgy benne is felszabadult most valami, nagyon kéne! Egyébiránt meg kell jegyezzem, szeretheti a kecskeméti csapatot, idén csak ellenük nyújtott igazán kiemelkedőt, eddig.;-)

 

Lowe nagyon jó, hálistennek ezt lassan nem is kell külön kiemelni. Egyszerűen jó nézni azt a harcos mentalitást amivel a pályán van, védekezése mellett ellenállhatatlan támadójátékát. Óriási érték!

 

Phillipsről pedig talán elegendő annyit mondani, hogy triplát dobott!:-))) Valami irgalamtlanul fakezű ez az ember! Ő is a meccs elején hibázott többször is, és a pontokat sem termelte oly mennyiségben, de ezt leszámítva megint nagyon hasznosan játszott végig, jó hogy mentálisan is megpróbálja összefogni a társkat a pályán, vezérként viselkedik és irányítóként dirigál, az sem  volt rossz ahogy a végén tüzelte a közönséget.

 

De lényeg, hogy a csapat szépen diadalmaskodott a Kecsó ellen, amely nem feltartott kézzel jött a pályára és nem adta olcsón a bőrét. ma sem számított, hogy Bencze és Ákos gyengébb volt, mint ahogy múltkor Szolnokon mások dobtak kevesebbet, mindenkk tette a pályán amit kellett ahogy a helyzet megkívánta, az elejét leszámítva elfogadható hibázásokkal.

Ami e meccs után különösen örömteli, hogy úgy látszik, a szép szolnoki győzelem nem fellángolás volt, hanem a javulás és az összeállás kezdete, és talán egy szép playoff ígérete...