Az én hitem sötét és rideg

az jó, ha senki nem szeret

nem fogják óvón kezemet

nem fogom óvón kezüket.

Ha senki nem érint már meg

sem testem, sem lelkem

ha szabadon futhatok el

ha nem marasztal semmi csel

ha letépem undok láncaim végre

ha megyek az utamon, talán előre

talán hátra, talán lefelé, de magam

nem lesz láncom, nem lesz terhem

nem kell, hogy legyen bármi tervem

nem kell kényszer, sem kötelék már

mert a megnyugvás csókja vár

nem lehet kín és nem lehet gyász

nem létezem, most sem látsz

nem létezik semmi máz

csak békesség, semmi más.