soszta
2007.03.30
|
|
0 0
192
|
Tudom
fénytelen , végtelen
útvesztők mélyén
bolyongunk elveszünk
de Te
tsókok ösvényén, ringó ingovánnyal,
annak, lillán bódító illatával
mindent elnyelő, csábító délibábbal,
lépdelsz és lüktet a sötétlő világ
A nap alatt a hold idő taposta csendköpenyét felveszem
és az el nem tsókolt tsókok hallott ígéretét elteszem. |
|