Én írtam ezt, és most is fenntartom a véleményemet.

Amikor a Lens Moser és a GDC eljárások elkezdtek elterjedni a hazai gyakorlatban, akkor a magyar boripar szinte teljesen szovjet exportra termelt. A hazai borkészítés jelenlegi rákfenéje, hogy a termesztők nagy része nem állt át fejben a minőségi termesztésre (és ezalatt a koncentrált bor alapanyag termesztést értem), hanem továbbra is mennyiségi termesztést folytatnak.

Az egyetemen én is úgy tanultam, hogy ha 3*1-es a térállás, akkor a fejművelésű tőke háromszorosát, 4*1-es térállásnál a négyszeresét lehet termeszteni. Mi azonban a NAGYÜZEMI mezőgazdaságot tanultuk, és ott, a 17-es mustfokú rizlingnek már minőségi alapanyagnak számított. Nem véletlen van a bortörvényben, hogy 14-es cukrofoktól lehet bort készíteni, a többi kristályos napfénnyel helyettesíthető.

Ezért az összes olyan termelő, akinek érdemes a borát megkósolni (ez szubjektív!), már áttért a koncentrált termesztésre. Ez kb. 12 szem körül határozza meg egy 3*1-es térállású szőlő rügyterhelését, ami egy szálvesszőt vagy két félszálvesszőt vagy cseralapos váltómetszésen 4 csapot + biztosító szemet jelent. A metszés csak beállítja a termő hajtásokat, ezt tovább szabályozza a fürtválogatás, így áll be a végleges termésmennyiség.

Nem vitatom a sikereidet a hegyközségi versenyen, de ahol én termelek, ott a szomszédaim borát nem sokra értékelem. Rajtam kívül senki nem "zöldszüretel" (bocs Cirfandlia) és ehez mérten savhangsúlyos, üres, de erős borokat termelnek (mert curozzák). Már második évben szüretelek 1 - 1,5 cukorfokkal magasabb átlagban, mint ők. Akitől vettem a szőlőt, néha eljár segíteni, most megkóstolta a boromat, és láttam rajta a döbbenetet: "Nem hittem volna, hogy ilyen jó bort csinál, Sándor. Ez igazi minőségi.", mondta.

Az, hogy rendeznek hegyközségi borversenyt, és egymás között kiosztanak díjakat, számomra nem igazolja, hogy úgy kellene dolgoznom, mint ahogy ők csinálják. (Ezzel együtt nem "lekutyapicsázni" szerettem volna az érdemeidet.)