Amit írtál azt én máshogy tudom.

A szálvessző - rövidcsap dilemma nem a fürt nagyságához kapcsolódik hanem ahhoz hogy az adott fajta hol és hogyan hozza a termését. Van olyan fajta mely rövid csapon éppen ugyan úgy terem mintha hosszú csapra szálvesszőre metszenéd. Van olyan mely nem hajlandó a megveszekedett világért sem teremni rövidcsapon. Tehát a képlet az, hogy pl olaszrizlinget termeszthetsz rövidcsapon szálvesszőn nem lesz gond teremni fog. Próbáld meg a cabernet francot rövidcsapon!
A termés mennyiségi határa bocsáss meg de badarság. A területi termés mennyiségét egyrészt az átlagos fürt tömege, a terület egységen elhelyezett tőkeszám és a terhelés határozza meg. Ha csak egy tőkére szorítkozunk akkor ugye az azonos terhelés mellett a fürtméret lesz a meghatározó. Nos saját gyakorlatból mondom, hogy egy ekkora terhelés mellett - melyet említettem - jelen körülmények között egy kékfrankos 3 kg az oportó vagy zweigelt 4-5 kg/ tőke termésre is képes. Bírják a terhelést hosszú évtizedeken át. A 80-as évek közepe vége felé jelentkezett egy új művelési mód a kettősfüggöny vagy GDC. Ott a sortávolságot úgy megemelték hogy a MTZ traktor is beférjen a tőkék közé (gombhoz varrták a kabátot) Ebben az esetben viszont hogy elérjék azt a termést amit egy hagyományos vagy kordonos művelésű terület produkált meg kellett emelni a terhelést. Ekkor az általam átlagosnak mondott terhelés többszörösével terhelték a tőkéket. Az természetes, hogy ha nem akarod lerontani a tőkét akkor injekciózni kell néha néha. Én nem minden évben trágyázok (sőt), valamint nem ismerem a csepegtető öntőzést sem (mármint a területemen).

A kisebb tenyészterületű tőkéket (fej; bak művelés) 10-16, magasművelésű nagy tenyészterületű tőkéket 40-60 rüggyel lehet optimálisan terhelni.

Végezetül álljon itt egy szabály mely a következőképpen szól. A mi viszonyaink között Mo. 1 m2-en optimális viszonyok között 8-16 rüggyel lehet számolni.