mivel pedig még lógok azzal, hogy hogy tetszett Milánó, íme:

 

A várostól nem tudtam mit várjak, nem tudtam mennyi idő kell megnézni, így nem terveztem részletes programot, mondhatni felkészületlenül mentem, ez nem jellemző rám. Első este (szombat!) kimentem a Dóm térre, ahol körülbelüll hatezer millió ember fogadott, kavargott a  tömeg a téren, és a bevásárló kozón is, bevallom, nem igazán ragadott me, zsúfoltnak, ellenszenvesnek éreztem. Ezt a véleményt este csak a Vittorio Emanuel galéria tudta ellenpontozni, ami fantasztikus a dolog, a forma, és a tartalom egyraánt nagyszerű. Nem arról van szó, hogy ki be mászkáltam a Gucciba, hanem a visszafogott elegancia a nagyszerű építészeti remekműben remek párosítást nyújtott. A fekete-arany, egységes betűk (még a McDonaldsnál is) remek hatást keltett.

 

Másnap aztán korán felkeltem, és belevetettem magam a városnézésbe, rögtön a dóm tetejével kezdtem, sütütt a nap, én pedig elsőnek értem fel, azaz sehol senki, nagyszerű, szuper, fantasztikus volt. Mind a dóm, mind a hangulat, az emberek lassan szállingóztak csak, kellmes volt odafentről nézni a majdnem üres teret, ezt ajánlom mindenkinek, később, mikor felkel a japán turisták özöne, és megrohanja a tetőt, már biztos sokat veszít a varázsából. Ezután és az elkövetkező napokban aztán sokat mászkáltam a városban, pár szó a fontosabb dolgokról:

 

A dóm, és a passzázs fantasztikus. pont.

A scala kívülről nagyon egyszerű, belül nem voltam, Leonardo szobra tetszett előtte.

A sforza kastély nagyon jól néz ki, de semmi különösebb extra.

A parco sempionéban jó nagyot sétáltam mrs. weasley kedvéért, szép nyugis park, épp egy japán vagy kínai esküvő volt, a sforza kastéllyal átellenes végén tetszett a diadalív körülötti tér kialakítása.

A másik park, a Giardni pubblici szintén legalább ilyen szép.

Az utolsó vacsorát nem látam, nem kaptam rá jegyet, viszont a kerengő udvarán épp virágozta a fák, nagyon szép volt.

A technikai múzeum talán egy picit csalódás volt, legalábbis 8 euróért, de itt is voltak inyencségek. A tengeralattjáró belülről való megtekintéséért újabb 8 euró leszurkolását lehúzásnak érzem.

 

 

Végül aztán természetesen betévedtem a bevásárlóutcába is, bár ez távol áll tőlem, lenyűgözött a divat felsőbb rétegeinek ennyire koncentráltan való elhelyezkedése, a rinascante épülete nagyon szép kívülről, belülről azonban nem sokkal más, mint a Skála metró, csak itt Speedo meg Intimissimi helyett Prada, Dior, meg Dolce&Gabbana van kiírva.

 

Összességében Milánó azt hozta amit vártam, egy kétnapos város turisztikailag, az üzleti és a divat élet központja, a klasszikus, városnéző turizmus azonban nem tud intenzíven jelen lenni. Szerintem. Érdemes a várost megnézni (ha a tied a hitelkártya, és veled van akedvesed, akkor csak óvatosan), jól is fogod magad benne érezni, megvan a mag ahangulata, de ezt nem a történelmi levegője hozza igazán (pár helyet kivéve), hanem sokkal inkább a város pezsgése. Nem mindenki lesz megelégedve vele.

 

Számomra Torino karakteresebb, történelmibb és elegánsabb város volt.