nekem sem a waldorf, sem a montessori, sem más módszer ellen nincs alapvető kifogásom, de ahogy irtam olyanok mint a konfekcióruha: van akire pászol, a legtöbb emberre viszont nem (csak igazitásokkal).

Szerintem a presztizs sem igazán - ahogy a fizetés sem - akadály annak az utjában, aki hivatásául akarja a tanitást választani. Annál inkább ha a felvételi módszerek nem az alkalmasságot mérték és favorizálták, hanem a magolást pl.

 Ovónőnek/tanitónőnek nem észkombájnak kell lennie, hanem empátiával, türeelmmel, kitartással és pedagógia érzékkel megáldottnak! Hol vettek a felvételik- él ilyeneket figyelembe? Csak lexikális tudást és bemagolt anyagot. Így évről évre rengeteg rátermett óvónőt/tanitót vesztettünk el a pálya számára és lehetlen volt a mindenkori  OM-t meggyőzni, hogy nem az a lényeg hogy mennyire tudja valaki az anyagot, hanem hogy mennyire alkalmas a pályára!  Ha valaki zenész/szinész/festő/szobrász akar lenni akkor is a matek/történelem/irodalmi ismeretei alapján szelektálnak? Az a fontos a szakmájában vagy a rátermettség?

 A tanárképzésnél pedig a szaktudás mellett minimális figyelmet kapott a pedagógusi adottságok fejlesztése. Alkalmatlanok eltéritése pedig nem lézetezett/zik a gyakorlatban.