Annak az embernek a jogát korlátozod, aki esetleg kíváncsi lenne az ilyen küldeményekre. Az ő joguk az, hogy hozzáférjenek az ilyen újságokhoz. Ez a hozzáférés nagyon sokféle képpen megvalósulhat, de ami egyik oldalról jó, az a másik oldalról nem (ilyen például az ajtón kívülre felszerelt gyűjtő - jó azért, mert kint marad a szórólap és a szórólapos, ugyanakkor aki akar hozzájut az ilyen újsághoz, rossz viszont azért, mert könnyen szemetessé válhat).

Ugyanakkor az újságolvasáshoz való jog valóban nem terjedhet odáig, hogy másra kötelezettséget hárítson (például azt, hogy te az elveiddel ellentétesen cselekedve kinyisd az ajtót), mint ahogy az általad említett biztonsághoz való jog sem jelentheti azt, hogy más ne nyithassa ki az ajtót azért, mert te félsz.

És - úgy érzem, hogy - itt jön az a pont, amit említettem pár hozzászólással lejjebb, hogy ahol ennyi lakó van, ott talán kompromisszumot kéne kötni annak érdekében, hogy mindenki jól járjon. De az nem kompromisszum, hogy elkergeted a szórólapost, mert neked úgy tetszik, vagy hogy én igazoltassam azt, akit éppen beengedek. Vagy talán te örülnél annak, hogy azt a postást, aki neked hoz egy fontos levelet nem engedném be, mivel személyesen nem ismerem?! Bár azt sem értem, hogy mondhatod valakire azt, hogy nem megbízható, ha nem is ismered? Ez számomra fogalmi ellentmondás.

Április 3-ig lehet gondolkodni a jobbnál jobb megoldásokon (például

- a kaputelefont cseréltessük le olyanra, amelyben videokamera a képet a lakásodba továbbítja - ezáltal meg tudsz győződni arról, hogy amit valaki állít, az hiteles, tehát hogy a szórólapos szórólapos, a postás postás, a pizzafiú pizzafiú,

- zárjuk a lépcsőházat vagy a lift használatát kössük kódhoz, mágneskártyához, kulcshoz, stb. - ezáltal a te biztonságodhoz való jogod is megoldódhatna és mindenki boldogan beengedheté a nyomorult szórólapost is).