Egy mindenkiért? Mindenki a célért!

 

 

Azt mondta Matus Gábor, az Albacomp kosarasainak a szakvezetője egy nappal a győztes szolnoki bravúr után, hogy együttese végre csapatként ténykedett, ...

 

Azt mondta Matus Gábor, az Albacomp kosarasainak a szakvezetője egy nappal a győztes szolnoki bravúr után, hogy együttese végre csapatként ténykedett, az egyének egységet alkotva harcoltak a sikerért. A vezetőedző szerint ez annak is köszönhető, hogy az egyes emberekből közösség alakul(hat), ami fontos a végeredmény szempontjából. Ezzel maximálisan egyet lehet érteni. Matus Gábor a lényegénél fogta meg a problémát, nem véletlen, hogy nem tetszik neki, hogy az idegenbeli meccsek után a csapat buszba ül, egy benzinkútnál ki-ki megveszi a maga szendvicsét, üdítőjét, aztán a busz mélyében mindenki magába fordulva rágcsál és kortyol. M. G. szerint sokkal többet használna, ha megállnának valahol, körbeülnének egy asztalt, és a közös vacsora alkalmával együtt beszélnének a meccsen történtekről, beszélnék ki magukból gondjaikat, örömeiket. Azt mondta a volt válogatott labdarúgónk, amikor erről fecsegtünk, hogy Matus Gábor még abban a világban nőtt fel, amikor a játékosok együtt csajoztak, és ittak meg néha közösen egy-egy üveg sört. És ebben az esetben az együtt jelensége a lényeg. Mert a közösség, a csapat, a sok kiváló egyéniség, ha egyfelé húz, együtt mozdulnak a léptek, dobban a szív, az csodákra lehet képes. És ettől lesz emberivé a sport, a győzelem is. A közönség, a nagyobb közösség pedig ettől érezheti magáénak a csapatot, a közös siker örömét.