Az erkölcsbe (akármilyenbe) bele kell férnie, hogy ne bántsa mások erkölcsi/hitbeli meggyőződését. Ennek hiánya nem más erkölcs, hanem az erkölcs hiánya (szerintem).

Alapesetben egyetértek, de ezt a valóságban nehéz összehozni. Eklatáns példája ennek az abortusz megítélése. Ha az általam favorizált etika szerint az nem bűn, akkor valahogyan mégsem tudom megérteni, hogy mennyiben sértem egy például katolikus ember erkölcsét csupán azzal, ha én alkalomadtán elvégeztetem magamon a küretet.
A másik sarkalatos kérdés pedig a szankció. Az én értékrendem szerint ha valaki erkölcstelen, azt lehetőleg el kell kerülni, de semmiképp sem kivégezni, vagy hasonló varieték. Ezt valahogy elvárnám vice versa is.