Mindig eltöprengek azon, hogy lehet-e valaki büszke egy 3 m-t ugró olimpiai és világbajnok magasugróra pusztán azért, mert mindketten magyarok. Sohasem értettem, miért kell ilyenkor eljátszani a nemzeti himnuszt, hiszen nekem vajmi kevés érdemem van egy ilyen szenzációs teljesítményben. Kb. annyi, mint a C-vitamin feltalálásában.
Másrészt meg miért csak a büszkeség "nemzeti"? Nemzetben gondolkodik-e az, aki szégyelli egy-egy politikus - teszem azt, Orbán - populista hazugságait? Ha a büszkeség lehet nemzeti, akkor a szégyen is lehet az - nem?