Fefe!

 

No akkor mégeccer. BOLERO  (tudod, attol a Ravel nevezetű kagyló+csigazabálótól)

 

Nos az eredetileg - amit fel szoknak venni - úgy kezdődik, hogy ott hátul a zütős szekcijóba a kasztanyettás a karmester biccentésére elkezdi csattogtatni az kasztanyettoszáját. Az amúgy az egy fábúl készített csattogtatós kütyü, ha még nem láttál wón, akkor sasold!

 

 

Node!  A partitúra szerint esztetet naon halkan kell ámm csinyálnyi, ezért az ölébe szokja rejtenyi, de láttam már olyat es, hogy a háta megé dugta, és ottan kaparászott vele az elejin, és szép lassan előhúzta, és ahogy belemelegedett, és a kotta leírta neki egyre nagyobb hévvel csagtogtassa.

 

Nu, akkor mostan képzeld el, hogy ülsz a koncertoszteremosz, begyütt a Maesztró, meghajolt, ti jól kitapsikáltátok magatokat, utána a Maestro hátatfordítva gelemelte a pácáját, biccentett, és mint fenn, a kasztanyettás elkezdi. Ügyes a keze, először nem is hallsz semmit a krákogásonm fészkelődésen szék-parkettanyikorgáson kívül sömmit, de mintha.... mintha valami más is wón, és pár másodperec múlva jön a katartikus felismerés: nem halucináltál, tényleg, ott gyüszikél a kasztanyetta csattogása.   ( Linnemnek:  én itten szoktam elélvezni, ha már emlegetted )

 

Na. Ez volt az élő. A vinylnél dettó ugyanez, csak krahács-köhöcs-nyikorgás fészkelődés helyett van pitt-patt-shurr. Wixont!  Eccerrecsak "válámí ván..." és jő a kasztanyett.  ( Linnemnek:  én itten is szoktam elélvezni, ha már emlegetted )

 

Nu. a wégire: begyugod azt a csökött cédát, play. Oszt mi van?  Hát elkezd kaszanyettázni, semmi cicó, semmi sejtés...

 ( Linnemnek:  én itten szoktam egy hátast dobni, és STOP gombot nyomogatni )