Az a rettenetes fekete kéz
Mely elfogja minden fényed
Mely sulykolja elhiteti
Hogy nincsen is miért élned.

Sötét fátyol, mely elborít
Igaztalan rút félelmek
Mely elszáműz a szobádba
Hazug, és megmérgez téged.

Bár körüled tán egy család
Barátok, akik szeretnek
El nem tudod ezt fogadni,
És még azt sem, a szerelmet.

Jönne, eljött, akit vártál
Tiszta szívét adva neked?
Nem tudod már elfogadni
Hazug démon elhitetett.

Őszinte szónak sem hiszel
Hiába is szólna hozzád!
Hazugnak látod, elhitted
magadnak, hogy hazug hozzád.

Hisz ha hiszed, nincsen erdő!
Álomnak látod, ha ott jársz,
Nem lehet, hisz nincsen erdő!
Hiába is látnád a fát.

Érhet siker, öröm, bánat,
Bárki jöhet, szeretettel,
Ha elhiszed, nincs szeretet
Magad vagy, ki elkergeted.

Ne higgy, barátom, démonnak!
Rázd le a láncot szívedről
Lépj az ajtódon, törj elő
Depresszió bilincséből!